Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
szerezte az illető helyek bizonyítványait. 171 Ha mindez nem vezetett eredményre, a vádlottat felmentették, és — már csak iparűzése szempontjából is — tanúsították ártatlanságát. A bíróság elé állítottak sorsa tehát nagymértékben függött attól, mennyire tudták elviselni a kínvallatást. 172 Végül még a lopásban való bűnrészesség kérdéséről kell külön is megemlékezni. Egyes fent idézett esetekből kitűnik, hogy a bűnsegédet és a felbujtót a tettesnél enyhébben büntették meg. 173 Az adatok azonban túl szegényesek ahhoz, hogy ezt általános elvként szűrhessük le. így Wilhelm Mihály volt állatorvos vádjára veje ülte meg az áristomot, mint particeps furti 450 forint eltulajdonításában; az ügy végül is polgári úton egyezséggel zárult le, a vő lekötötte szőlejét zálogba. 174 Öt hétig sínylődött vasban Milinkó Jován zombori rác, mert száz forintot meghaladó érték ellopásában complex gyanújába esett. Majd azzal bocsátották szabadon, hogy kerítse meg a tettest, és ez sikerült is neki. A tabáni bírónál vasra vert tettes még újabb szökése előtt tisztázta Milinkó ártatlanságát. 175 Az ellopott kabát elrejtésében segítséget nyújtó Koll János viszont, a bűnpártoló, elsősorban kártérítést űzetett, s emellett a törvényszolga kezére került. 176 A lopás vádja mögött tehát minduntalan megjelent a restitúcióra irányuló polgári kereset. Az osztrák büntetőjogban az orgazdaság is csak lopással kapcsolatos tevékenységnek számított. A néhány ismert esetben elsősorban pénzbüntetéssel sújtották; a tolvajok kivétel nélkül katonák voltak. Kisebb értékű lopott tárgy megvásárlásáért 4 tallért, nagyobb értékűnél 20 tallért is kiszabtak a városok, s az egyik orgazdát (természetesen a zsellért !) kiutasították. Az orgazdaságot üzletszerűen folytató nemes kocsmárosnéra Pest száz tallért rótt ki, és kocsmatartási jogát is elvette. 177 Izsák budai zsidót ugyanitt 40 tallérra büntették meg egy ezüstkanál megvételéért, és az összes zsidókat a városból való kitiltással fenyegették meg, ha az eset megismétlődik. 178 Ebben a magyar városok antiszemitizmusa nyilatkozik meg, hiszen az 1708-i országgyűlés gravameneiben is a zsidókat okolták a lopás és a rablás elharapódzásáért. 179 Nem volt ismeretlen a megszégyenítő bün171 Acta adm. cam. 1693. máj. 16. 172 KA Besch. Pr. 1693. aug. 1, DJ. vol. 69. fol. (no. 92); Acta iud. 1701. jún. 16, Btjkv. 1701. aug. 30, ID. 431, IV. 350; uo. 1706. jan. 15, VI. 340, VD. 13. 173 L. fent 154. jz. — Bernhart győri kapuírnok lányára láthatóan nem bizonyult rá a felbujtás, Corr. mag. 1693. jún. 2, 5, vö. Acta adm. cam. 1693. aug. 5. 174 Btjkv. 1701. okt. 21, 24, DJ. 441—443, IV. 363—365. «« Uo. 1703. jan. 8, Dl. 568-569, IV. 536. 176 Uo. 1701. jún. 1, III. 397, IV. 304. 177 Uo. 1696. dec. 19: 4 tallér, D. 169; Ptjkv. 1702. máj. 5, 9: 20 taUér, egyenlőtlen elbírálás, Dl. 40, 45; uo. 1702. jún. 13: Lendvayné 100 tallérja, DJ. 66—67, vö. ID. fej. 21. jz. — Orgazdaság vádja alapján folyhatott a vizsgálat Reinhold kocsmáros ellen, aki két muskétástól a tilalom ellenére téglát vásárolt: Btjkv. 1691. jan. 31, I. 240—242. 178 Ptjkv. 1705. ápr. 21, Dl. 319. 179 Városi gravamenek 9. pont: a zsidók . . . innumera civitatibus inferrent damna, dum nimirum singula ferme fúrta, et spolia, quae hoc inprimis turbido tempore frequentiori numero fièrent, et committerentur, ad praeattactos Judaeos allata, vilissimoque pretio empta, per eosdem occultarentur, variisque subdolis, nec facile investigabilibus fraudibus, et technis e civitatibus exportarentur, et educerentur, atque hac ratione furibus et latronibus maior ad quaevis patranda facinora animus adderetur .. . Dobner-féle napló, OL Kincst. Acta Diaetalia fasc. I. nr. 7 a-b, fol. 107.
