Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
szerint elfektette az ügyet, holott mind a tanács, mind a vádlott (ez előbb harminc heti, majd egy év és egy napi fogságára hivatkozva) kérte az ügy befejezését. Mikor az adminisztráció meghozta közbenszóló ítéletét, s elrendelte a kínvallatást, a vádlott ennek során is mindvégig tagadott. A kamarai igazgatóság engedélyével végre a város javaslatot tett az ítéletre, A vádlott 275 forint értéket lopott, megélhetése megvolt, a jezsuitáknál bizalmi helyzetével és lakatostudásával élt vissza, visszaeső. Mindezek a Pr. Cr. 84. cikke és V. Károly törvényének 160. cikke szerint kötél általi halálát indokolnák, de hosszas fogsága és a sértettek kielégítése miatt csak azt ajánlják, hogy nyüvánosan verjék meg, és ítéljék örök száműzetésre. A kamarai igazgatóság a verést 15 ütés mértékben (mit einen halben Schillinn) jóváhagyta, s a száműzéssel is egyetértett. Az elítéltnek az iratoknál fekvő békeesküje (Urfehde) azt mutatja, hogy az ítéletet végre is hajtották. 164 Ugyancsak betöréses lopás gyanújába esett Pesten Wilfersheimb kertésze, mert ura bincéjéhez álkulcsot csináltatott, és látták, amikor bort vitt el. Mivel azonpan tagadott, a tanács nem látta tisztán a tényállást (corpus delicti). 1 *** A városi bíróságok számos esetben a bizonyítás nehézségeivel küszködtek; más ügyekben az iratok hiányossága nem enged meg következtetést. A Pr. Cr. meghatározta azokat a gyanújeleket, amelyek elfogatásra adnak alapot, így természetesen a lopott holmi megtalálását a gyanúsítottnál. Városainkban is letartóztatták azt, akinél pl. Buda pecsétjével ellátott üres váltókat vagy lopott lovakat találtak. 166 Gyanúba kerültek azok, akik az adott időben a helyiségben tartózkodtak, akiket a tett színhelyén (pl. hajón) láttak, akik beszélgetés során elszólták magukat; a cselekményt mégis a vádlónak kellett bizonyítania, s ennek hiányában a kérésére letartóztatott személyt szabadlábra helyezték. 167 Ha a vádlott beismerésben volt, a városnak már csak az esetleges enyhítő körülményeket kellett mérlegelnie. 168 Ha nem, a Pr. Cr. szabályozta gyanúokok esetén tortúrához folyamodott: megmutatta a vádlottnak a hüvelykszorítót, a kötelet, mellé állította a hóhért, sőt a kínzóeszközöket néha alkalmazta is. 169 Pest egy ékszerlopásban szökése miatt gyanús szolgálót azzal bírt vallomásra, hogy a törvény szolgával aznap 15, másnap 30 és azontúl mindig kétszeres menynyiségű ütést adatott neki; nyilván nem kellett e módszert sokáig alkalmazni. 170 Ha másutt elkövetett lopásokkal vádoltak valakit, a város be164 A per anyaga Acta iud. 1692. aug. 11, egyes iratok: KA Ber. u. Sehr. 3891. fasc. 508—511. fol., 3892. fasc. 34—35. fol.; KA Besch. Pr. III. vol. no. 94; Acta adm. cam. 1693. febr. 28, aug. 8, 22, szept. 4, 9, 1695. jún. 25; KA Exp. 1693. szept. 4, no. 15. — Feleségének ipar jogosultsága a büntetőjogi felelősség érdekes megvitatására adott alkalmat, 1. alább 261. jz. 165 Ptjkv. 1706. júl. 23, III. 387. 166 Btjkv. 1695. ápr. 11, I. 577; Ptjkv. 1703. júl. 29, DJ. 192. 167 Ilyen példák Btjkv. 1695. júl. 1, 1. 590—591; Ptjkv. 1696. okt. 19,1. 402— 404, 406—407; Btjkv. 1697. dec. 20, n. 210—211; Acta iud. 1700. máj. 15; Ptjkv. 1701. aug. 3, szept, 5, 20, 27, okt. 21, H. 551, 562, 572, 576, 579—580; uo. 1701. nov. 23 II 593 168 Pl. Corr. mag. 1692. júl. 21, 30; Btjkv., I. 364—365, 368, Acta iud. 1692. júl. 23; Ptjkv. 1694. máj. 7, I. 172—175, 179, 189; Btjkv. 1695. júl. 4,1. 593. 169 Uo. 1695. jan. 12, 14, febr. 11, I. 539—541, 549—550; uo. 1698. máj. 26, II. 299, Acta iud. 1698. máj. 27; Btjkv. 1704. ápr. 7, IV. 744, V. 25, VI. 21—22. 170 Ptjkv. 1708. jún. 26, III. 487—488.
