Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

házi tolvajok a nyakkalodába. Olyan ítélettel is találkozunk, amely az egyik vádlottat három napig hegedűben, a másikat egy napig és anélkül tette ki a közmegvetésnek. De a talio elve alapján hegedűbe zárták és kiseprűzték azt a nőt is, aki mást hamisan vádolt lopással.

157 Ha a megszégyenítést a személyre való tekintet vagy a cselekmény enyhesége miatt nem látták indokoltnak, a vizsgálat során elkerülhetetlen áristom után a tettest egyszerűen kiutasították. A polgár, mint a sógora ládáját kifosztó Croath András, a száműzésen és pénzbüntetésen kívül még polgárjogát is elvesztette.

158 Bizonyára más büntetésben is részesült a békeeskü mellett kiutasított „Ferenc huszár", akinek ügye csak töredékesen maradt fenn, de Rittersheimb kamarai tanácsos szerint 4700 akó proviantliszt ellopásában vett részt.

159 A legtöbb esetben azonban a városból való kiűzés egyenesen a — sommásnak mondható — vizsgálatot követte. Ha meg tudták venni a kárt a tolvajon, előbb persze megtéríttették vele.

160 Ezek az aránylag kis esetek, akárcsak a Hurerey ügyei, már félig-meddig a közrendészeti igazgatás körébe tartoznak. A városok arra törekedtek, hogy a polgárok tulajdonát veszélyeztető elemektől szépszerével megszabaduljanak. Ebbeli igyekezetükben a gyanú alapján is büntettek! így egy ízben a badeni őrgróf ezredének markotányosa panaszt tett, hogy ládáját feltörték és kifosztották. A gyanú egy Ipzanova Tomasa nevű rác nőre irányult. Letartóztatták, előbb „jóságosan", majd kínzással is vallatták, de tagadott; utóbb a pénz megkerült, s a markotányos vallomást tett a nő ártatlansága mellett. A békeeskü letétele mellett mégis kiutasították Budáról.

161 Ugyancsak Pest falain kívül került az ágynemű ellopásával gyanúsított cselédlány pusztán azért, „weil der mehriste Verdacht auf sie fallen thut".

162 Feltűnő esete a gyanú alapján való eljárásnak a lakatoslegényeké is, akiken Hueber János vendéglős a maga 60 forintját kereste. Bizonyítani nem tudott, a tettes nem is került meg ; biztonság kedvéért azonban a budai tanács jegyzőkönyvbe vette valamennyi legény pénzének összegét, hogy későbbi életmódjukból — a költekezésből — rábukkanjon a tettesre.

163 Az osztrák büntetőtörvénykönyv súlyosabban minősítette a betöréses lopást. Ezzel a váddal tartóztatták le a svájci eredetű, 35 éves Freymueth Ulrik János lakatost, aki több alkalommal, álkulcs segítségével is nagyobb Összegeket lopott a jezsuitáktól. Buda tanácsa érdemesnek találta a halálra, de mert más betöréseket nem ismert be, az általános jogelv alapján (iuxta commune Brocardicum iuris) tortúrát javasolt. Az adminisztráció szokása 167 Ptjkv. 1689. ápr. 20, a hamis vádra is, I. 19; uo. 1694. szept. 10, 30, I. 221—223; Btjkv. 1696. máj. 14, II. 79; Ptjkv. 1697. jan. 15, II. 6; Btjkv. 1697. márc. 1, II. 119; Ptjkv. 1699. jan. 23: a két vádlott megkülönböztetése, II. 178; uo. febr. 23, H. 189; uo. márc. 31, II. 203; uo. 1702. nov. 10, dee. 15, HI. 112—114, 125; Btjkv. 1703. okt. 10, Hl. 668, IV. 639. i»

8 Uo. 1699. jún. 1, n. 497—498, III. 56. 158 Uo. 1702. április, nov. 27, 1703. ápr. 2, UJ. 506, 553, 622, IV. 452, 511, 605a; KA Besch. Pr. 1703. jan. 10, márc. 16, VUI. vol. lit. 0. 160 Acta iud. 1696. máj. 11; Ptjkv. 1700. jan. 8, II. 294; Btjkv. 1700. jún. 9, HL 227, 229, IV. 90, 93; uo. 1700. szept. 22, III. 293, IV. 161. 161

Uo. 1700. máj. 10, 21, IV. 215—216, IV. 80. 162 Ptjkv. 1703. júl. 6, III. 181. Btjkv. 1700. jan. 18, Hl. 152—153, IV. 5—6.