Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
vizsgálati fogságot is. 147 Más esetekben is gyakran alkalmazták a városok a közmunkát, súlyosabb ügyekben az adminisztráció döntése alapján; a század utolsó éveiben 3 naptól 4 hónapig terjedő időtartamban, még gyanú alapján is. 148 Bilincsben végzendő munkára utalnak minden bizonynyal az ilyen budai ítéletek is: „ad compedes condemnirt". 149 A XVIII. század elején az iratok már azt is elárulják, hol dolgoztatták a tetteseket: néhány napig a városházán, 150 „más cselédlányoknak példa gyanánt" a téren taligában vagy az utcán, 151 a budai városi szőlőhegyen, 152 vagy elég sűrűn a budai kórházban. A megvasalt ápolók akár félesztendőt is eltölthettek itt. 153 Ezzel a büntetéssel egyébként már a gyermekölés kapcsán is találkoztunk. Gyakori büntetése volt a lopásnak a megszégyenítés és kiutasítás. A marhatolvaj rácok esetében ezt javasolta a budai tanács, és ezt is hajtották végre rajtuk, csak közmunkával súlyosbítva. Ugyanígy kellett ökörbőrrel a kezében, emelvényen (auf der Bün) állva megkövetnie a közösséget két törökbálinti parasztnak, és ökörbőr nélkül egy asztaloslegénynek, akik — mint tettesek és bűnrészes — ökröket loptak, ós a budai szőlőhegyen vágták le. Felbujtójuk 20 tallérral bűnhődött; a kor viszonyaira jellemző módon nyilván a kurucokra akarta terelni a gyanút, mert kioktatta a parasztokat, hogy tettenérés esetén lőjenek a levegőbe, és derekasan káromkodjanak magyarul. 154 Ugyancsak szemléletesen büntették meg azokat, akik a városi szőlőhegyen venyigét, szőlővesszőt vágtak ós loptak el: a vesszőket a nyakukba kötve pellengérre állították őket egy vagy több óráig, s esetleg végig is vezették őket a Tabánon. 155 Pellengérre (ad falum) kárhoztatták azt az alsókubini házaspárt is, mely ugyan 54 forintot lopott el, de ezt jórészt megtérítette; azután kiutasították őket. 156 De a megszégyenítés leggyakoribb és kizárólag nőkre alkalmazott módja a már említett „hegedűbe" zárás volt, melyet rendesen a száműzés követett. Itt széles skálája nyílt az egyéniesítésnek: egy vagy több napon át, fél vagy egy órára naponként kerültek a 147 KA Exp. 1698. aug. 20, no. 39, 1699. jún. 17, no. 64, 1700. márc. 5, no. 19; KA Besch. Pr. 1700. márc. 1, VI. vol. 40v bis fol.; Btjkv. 1700. márc. 8, m. 177, 180, IV. 34, 35. — Valószínűleg ezzel függ össze a Pesten tartott hasonló vizsgálat, Ptjkv. 1699. jún. 26, II. 233—234, 240—241. 148 Corr. mag. 1690. aug. 21, Acta adm. cam. 1690. szept. 10, KA Exp. aznap: 4 hónap; Acta adm. cam. 1693. aug. 5: negyedév, majd csak egy hónap; Ptjkv. 1696. okt. 12: öt heti munka után kiutasítás, I. 408—409; uo. nov. 7: wegen suspecten diebstahl ... 14 nap, I. 410; Btjkv. 1700. febr. 1: 8 nap, IH. 156, IV. 10; uo. júl. 3: 14 nap, m. 244, IV. 109; Ptjkv. 1700. aug. 31: 4 hét, II. 400; Btjkv. 1701. júl. 20: 3 nap csak a törvényszolga vallomása alapján, Hl. 417, IV. 333. 149 Acta iud. 1701. máj. 25: félév, vége Btjkv. 1701. aug. 12, Hl. 426, IV. 343; uo. 1708. jan. 11, 13; időtartam nélkül, VI. 582, 584, VH. 420, 421. «° Uo. 1702. szept. 6, Hl. 532, IV. 488. 151 Ptjkv. 1703. júl. 6, IH. 180; 1704. ápr. 18, III. 238. 152 Btjkv. 1706. dec. 10, VI. 393, VH. 196. 163 Uo. 1706. nov. 12, VI. 377—378, VH. 177; uo. 1707. febr. 23, márc. 14, VT. 433—434, 441—442, VIL 246, 254; uo. 1707. aug. 3, VI. 520, VH. 341. 154 Acta iud. 1704. dec. 15; Btjkv. 1704. dec. 12, 1705. jan. 4, IV. 807, 813, V. 89 95 VI 85 90 ' 156 Üo. 1696. febr. 20, II. 64; Acta adm. cam. 1699. febr. 26, KA Exp. 1699. máre. no. 93; Btjkv. 1699. dec. 7, II. 600, HI. 140. 166 Uo. 1703. aug. 8, III. 659, IV. 662.
