Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
(Gyöngyösi) János deák tanácsosnál, társával együtt lovat lopott. A kamarai igazgatóság az előbb Gyöngyösön és Jászberényben elkövetett hasonló cselekményeit bizonyító adatok birtokában jóváhagyta Pest tanácsának halálos ítéletét, természetesen a Pr. Cr. 84. cikke alapján. Bödört utolsó kihallgatása után a polgárság kikísérte a bitófához, és itt a hóhér felakasztotta. 140 A két város tanácsa egyébként több esetben hivatkozott arra, hogy a tettes halált érdemelne; ezt a büntetést kérte a Carolina alapján Bürgl Sámuel zsidó szolgájára, Ottinger Mózesre is, aki gazdája pálinkáját ellopta. Az adminisztrációnál folyt eljárás eredménye azonban nem ismeretes. 141 Aránylag ritka volt a testi fenyítés is, legalábbis egymagában. Egy Anna nevű „szabad személy" 55 forintot tulajdonított el, de ezt részben a károsult őrmesterrel együtt élte fel, ezért csak félsillingnyi verésre (15 ütés) és száműzésre ítélte a budai tanács. 142 Ugyanennyit szabott ki Pest a Józsefnapi vásáron elfogott egyik zsebmetszőre, a zágrábi Antoni Istvánra, s a szerencsétlen még aznap meg is halt a börtönben. 143 Egy 15 éves bajor cselédlányt a város „körülbelül 25 ütésre" büntetett meg, melyet a törvényszolgának kellett a korbáccsal privatim kiosztania; itt az enyhítés a nyüvánosság mellőzésében nyilatkozott meg ! 144 A lopás súlyosabb, de halált még nem érdemlő eseteiben a bilincsben végzendő közmunka volt a leggyakoribb szankció. Időtartama néhány naptól kb. egy évig terjedhetett. Jelentősebb ügy volt Fogarasi Jánosé, aki gazdáját, Sőtér Ferenc alispánt folytatólagosan kb. 120 tallér értékben lopta meg. Bizonyos értékű lopást beismert, de nem vett magára mindent, amit felróttak neki, s emellett a kínzás alatt is kitartott. Ez és a kár megtérítése mentette meg életét. Miután vagy egy esztendeig sínylődött börtönben, mindössze négy heti közmunkára ítélte a kamarai igazgatóság. 145 Két rác, akiket a kamara huszárai marhalopáson (abigeatus) értek tetten, ugyancsak a kár megtérítése folytán kerülte el a bitófát. Buda tanácsa azt javasolta, hogy három vasárnap egymás után álljanak egy-egy ökörbőrrel a kezükben a rácvárosi templom előtt, könyörögjenek kegyelemért, és fizessenek 24 tallér pénzbüntetést. Az adminisztráció elejtette a tortúrára vonatkozó kívánságát, s a tettesek megszégyenítésén kívül 3 heti közmunkával, 12 tallér büntetéssel szabadultak. 146 Ugyancsak rácok kerültek a budai tanács elé a császári proviantliszt ellopásának vádjával. A magisztrátus utasítást kapott, hogy a Pr. Cr. szerint járjon el ellenük. Egyiküknek egy évet meghaladó fogságát végül büntetésnek tudták be, a másik kettőt, Pantelit és Vukosánt azonban még egy évi kényszermunkára ítélte a kamarai igazgatóság. Az utolsó neg3 7 edévet később kegyeleniből elengedték, beszámítva a 140 Ptjkv. 1694. ápr. 19, 30, máj. 7, 25, 28,1. 166—170, 177—178, 184; KA Exp1694. ápr. 29, no. 60, máj. 3, no. 15. 141 KA Mem. u. Anbr. 86 J, 97 J, 1700. okt. 11, 17, 18. 142 Btjkv. 1696. febr. 8, H. 61. 143 Ptjkv. 1700. márc. 26: eodem die in earceribus mortuus, ü. 333. 144 Uo. 1697. szept. 17, II. 59, vö. II. fej. 135 jz. 145 Ptjkv. 1696. febr. 28, 1697. jan. 22, I. 346—350, n. 9—10; KA Exp. 1697. jan. 5, 28, no. 17, 69; KA Ber. u. Sehr. 1697. jan. 23, no. 49; Int. a. a. nr. 171. 146 KA Exp. 1697. nov. 22, no. 56, dec. 13, no 31, 1698. jan. 31, no. 73; Btjkv. 1697. dec. 6, 1698. febr. 26, II. 205, 243—244.
