Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
ságában, majd a tanács előtt is bevallotta, hogy a két községben (más adatok szerint Szentmiklóson és Veresegyházán) összesen három házat a tetőn leereszkedve kifosztott, majd felgyújtott. Pest tanácsa a Carolina 125., a Praxis Criminalis 83. cikke és a Criminalisten — tehát ismét Carpzov — tanítása alapján azt javasolta, hogy az ismételt gyújtogatás miatt máglyahalált szenvedjen. (Jellemző, hogy a városok egyébként tapasztalt enyhesége itt nem érvényesült !) Az adminisztráció a beismerés alapján enyhítést javasolt: végezzék ki előbb karddal, azután égessék el a testét. Az udvari kamara meghozta ugyan az ítéletet, de végrehajtása előtt elrendelte a károsult községek tanúsítványainak beszerzését. Ez meg is történt, s 1697 szeptemberében kihirdették Bécs ítéletét. Eszerint a halmazatnál azt kell elsősorban figyelembe venni, melyik cselekményre irányult főleg a tettes szándéka; így a tettest a tolvajok rendes büntetésével, kötél általi halállal kell kivégezni. A rögtönzött bitófát azonban helyezzék máglyára, és a halál bekövetkezte után égessék el a testet. A kamarai adminisztráció még arról is intézkedett, hogy az ítéletet gyorsan hajtsák végre, ne szenvedjen sokáig Busik a börtönben ! Nem kétséges, hogy Pest tanácsa — nyilván a budai hóhér útján — eleget tett az utasításnak. 138 1) Lopás és orgazdaság (Pr. Cr. 84. c.) Amilyen gyakori és sokrétű a lopás ebben az időben, olyan szétágazó a bírói gyakorlat is. Minthogy az ilyen ügyekben rendszerint a károsult lép fel vádlóként, összefolyik a bűnvádi eljárás és a polgári per; így már 1688ban egy „in causa praesumpti furti", aranygyűrű eltulajdonítása miatt indult eljárás a felperes és alperes válaszának ós viszonválaszának civiljogi külsőségei között zajlik le, s a kereseti követelés a gyűrűt kéri vissza. 139 Sokszor töredékes adataink ezért nehezen teszik lehetővé, hogy a történeti távlatból elválasszuk ezt a két performát. Itt lehetőség szerint mellőzöm azokat, amelyekben a felperes célja elsősorban ingóságainak visszaszerzése volt. A Pr. Cr. idézett cikke a lopást 25 forint értékhatáron felül, vagy kisebb értékben, de visszaesésben elkövetve halállal büntette; férfi elítélt kötél által, nő kard által végezte életét. Ha a halálbüntetés feltételei nem voltak meg, vagy enyhítő körülmények mutatkoztak, a bíróság belátása szerint (arbitrarie) szabhatott ki büntetést. Ezért van az, hogy Buda és Pest, illetve a kamarai adminisztráció büntetőbíráskodása a lopás nagyszámú esetében a haláltól a néhány napi munkáig mindenféle szankciót alkalmazott. Halállal a tárgyalt korszakban csak egyetlen személy lakolt, mégpedig Bödör Mihók 35 éves vagabuvdus, aki Pesten lévén szolgálatban 138 Ptjkv. 1697. máj. 7, I. 29—32; KA Exp. 1697. máj. 31, no. 75, aug. 28, no. 105, szept. 6, no. 27, itt: ... in dergleichen di versi s concurrentibus delictis das Jenige welches principalius intentioniret wirdt, praevalieret . . .; Int. a. a. nr. 208: utalás az elveszett bűnügyi iratokra, — Ezenkívül a kézrekerült Piernbaum György ellen hozták fel, hogy Pestet felgyújtással fenyegette, de az ügv befejezése ismeretlen, Ptjkv. 1702. jan. 27, ül. 11—12. 139 Acta iud. 1688. aug. 30, Btjkv. aznap, I. 11—15.
