Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

túrát. Amikor a vádlott ennek során is kitartott amellett, hogy nem praemeditate ölte meg a feleségét, a kamarai igazgatóság azt jelentette Bécsbe, hogy csak „culpam latam, quae in homicidio dolo non aequiparatur" lehet neki felróni, tettét felindulásban követte el, ezért halálbüntetés helyett csak négy évi kényszermunkára kell ítélni.

52 A döntés most is elhúzódott; a a város kérvényezett, Modauer ezenkívül szitkozódott, fenyegetődzött is a börtönben.

53 Végre októberben döntött az udvari kamara; láthatóan bizonyítottnak vette a gondatlanságot, és Modauert culposum homicidium miatt mindössze egy évi, bilincsben végzendő közmunkára ítélte. A városi tanács az adminisztráció utasítására végre is hajtotta az ítéletet.

54 A többi hitvesölési ügy kevésbé jelentős. Ugyancsak gondatlanságról volt szó Lehner Mihály esetében, aki beteg feleségére rácsapta az ajtót, ez elesett, majd belső vérzésben meghalt. Bár ítélet nem maradt fenn, valószínűleg felmentették, mert csak Probergerné vallott úgy, hogy a haldokló urát hibáztatta sorsáért.

55 Wodar Sztojan vízhordó féltékenységi rohamában nyakába szúrt a feleségének, az ölési szándékot sem tagadta. Mivel az asszony nem halt meg, csak közmunkára ítélte a budai tanács, de két hét múlva felesége könyörgésére szabadon engedte.

56 Ugyancsak enyhén bírálták el Persiza Joan rácot, aki lövéssel veszélyes sebet ejtett a feleségén; kiengedték szüretre, majd megkövetés és a gyógykezelési költség fizetése mellett szabadon bocsátották.

57 Poller Jakabné maga mentette meg férjét hasonló cselekménye ügyében; úgy vallott, hogy a lövés véletlen volt, és már meg is bocsátotta.

58 Ezeken kívül csak töredékek maradtak fenn a hitvesölés más eseteiről.

59 e) Gyermelcölés, gyermelckitétel (Pr. Cr. 66, 68. c.) Az osztrák büntetőtörvénykönyv a gyermek, szülő és házastárs megölését a 65. cikkben együtt tárgyalta, a következőben mégis külön rendelkezett azokról a módszerekről, amelyekkel a szülés közben vagy rögtön utána csecsemőjét elemésztő nőt vallomásra lehet bírni, majd az abortuszt és a gyermekkitételt további cikkekben szabályozta. A budai és pesti gyakorlatban elsősorban a 66. cikk (De suppressioneinfantum) vált gyakorlativá; az egyetlen ismert gyermekkitételi per, Docaly Ivánné ügye a nő felmen52 KA Exp. 1703. ápr. 4, 16, 20, no. 15, 57; Int. a. a. nr. 699. 53 KA Ber. u. Sehr. 1703. jún. 12, no. 23; KA Exp. 1703. jún. 4 (de 18-án), no. 69; Ptjkv. 1703. jún. 19, szept. 1, III. 171, 204—205. 54 1703. okt. 16, Int. a. a. nr. 730; KA Exp. 1703. okt. 25, no. 73; Ptjkv. 1703. okt. 30, III. 219. 55 Uo. 1706. aug. 3, 31, szept. 7, okt. 5, III. 388—395, 397—398. 56 Btjkv. 1698. júl. 16, 18, aug, 1, II. 330—332, 338. 57 Uo. 1707. okt. 26, VI. 550, VII. 374. 58 Acta iud. 1705. febr. 27. 59 Az ... in erimine mariticidii . . . vádolt, Bajáról Budára szállított rác férfi és két rác nő ügyét az adminisztráció bízta Budára; kb. fél esztendei fogság után csak a férfi kapott 3 havi börtönt. A strázsamester elszámolásából és a foglyok békeeskü melletti kiengedéséből az ügy érdemére nem derül fény. KA Exp. 1699. júl. 20, 30, no. 90, 117; Btjkv. 1700. febr. 5—12, III. 160, 162, IV. 15—17. — Wehringer rézműves özvegyét hasonló gyanú miatt vették őrizetbe, uo. 1708. júl. .14, VI. 672, VII. 527.