Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

minden aggály nélkül a német birodalmi törvényeket, közelebbről a véres Carolinát alkalmazta. Ez szolgálhatott Pan Katalin halálra ítélésének alapjául is 1693-ban, bár az ügy iratai nem maradtak fenn. Pest tanácsa mariticidiumbsLïi találta bűnösnek, elítélte, és — a polgárság megszervezése óta elsőnek — ki is végeztette. Az atya-, anya-, hitves- és gyermekgyilkosságra a Pr. Cr. 65. cikke a körülményekhez képest többféle büntetést rendelt, a legsúlyosabb esetben kerékbetörést. Ezt jelképezte Pan Katalin kivégzésének módja: előbb jobb kezét, azután fejét vágta le a hóhér, majd a fejet és a kezet kerékre tűzte.

48 A harmadik nevezetes perben azt kellett eldönteni: előre megfontolt szándékkal, szándékosan vagy gondatlanul követték-e el a cselekményt. Modauer György 46 éves, schweinfurti eredetű molnár és ács, akit közönségesen csak „ezermesternek" ismertek Pesten, köztudomásúan rosszul élt a feleségével. Már a századfordulón foglalkoztatták a tanácsot perpatvaraik, és a férfinak egy Salome nevű bajor szolgálóval folytatott viszonya.

49 1702 szeptember végén azután az asszonyt holtan találták Fót és Veresegyház között; a bal melle alatt behatoló sörét ölte meg. A férj hónapokra eltűnt, állítólag Rómában járt régen tervezett zarándokútján, és csak februárban került kézre Budán. A pesti tanács a kiadatás után a szabályszerű módon kihallgatta.

50 Elmondotta, hogy az elmúlt ősszel Veresegyházára ment a feleségével szenet venni, magával vitte a puskáját is. Visszajövet az asszony mindegyre bosszantotta, szidalmazta, nem akart tovább jönni, mire ő haragjában bot helyett a puskával vágta oldalba. A sörétre töltött fegyver elsült, és akaratán kívül megölte a nőt. Ezután indult el a zarándoklatra. A tanács nem látta világosan az ügyet. A rossz házasélet, az asszony egyébként felesleges elvitele Veresegyházára, a menekülés az animus occidendi mellett szól, de ezt csak a tortúra deríthetné fel. Modauer értett a fegyverhez, tehát használata szándékosnak látszik, bűnössége legalább dolus indirectus, mert a lehetséges eredményt előre kellett volna látnia. Mindez a Carolina 137. cikke szerint már egymagában is halált érdemel, mert sem jogos védelem, sem véletlen nem hozható fel mentségül. A szénvásárlásnak tanúval bizonyított szándéka, a feleség ingerlő magatartása, és a szándéknak az eredménynél nagyobb jelentősége viszont a halálnál csekélyebb büntetés mellett szól. Ha ezeket figyelembe veszik, az eredményt nem lehet előre megfontolt vagy szándékos cselekményből származatni. Végül Pest tanácsa — bár hajlott a halálbüntetés felé — a kamarai igazgatóságra hagyta a döntést.

51 Az adminisztráció biztonság kedvéért elrendelte a tor48 L. I. fej. 40 jz. 49 Ptjkv. 1700. jún. 28, szept. 3, 1701. jún. 10, 15, H. 380, 402, 533, 537. 50 Uo. 1702. szept. 30, III. 106—107, KA Exp. 1703. ápr. 16, no. 57. Kiadatására 1. I. fej. 87. jz. 51 KA Exp. 1703. ápr. 16, no 57: a fegyvert Modauer szándékosan használta . . . imo etiam dolose licet directe non, saltern indirecte, et per accidens, cum causa appareat, ordináta et tendere ad subsequatum ( !) delictum, ubi verisimiliter cogitare potuit, vel saltern cogitare debebit, de eo quod inde facile successurum erat. Az enyhébb vélemény melletti alapelv: in delictis animus et voluntas, non autem exitus . . . számít, így . . . der praeter intentionem sich eraignete Vnfahl nit pro actu doloso aut praemeditato zuezumuethen könne . . . Hozzá utalás az iratokra Ptjkv. III. 142, felterjesztés Corr. buch II. 515.