Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
bezéssel kísérletezett, majd egyszerűen nem fizetett. A hitelező érdekében az adminisztráció 1700 tavaszán letiltotta házépítését, de Karg 1706 elején még mindig csak kérte a ház birtokába helyezését! 356 A legényeinek bérét visszatartó Ferretti ezzel szemben csak szőleje hatósági eladásával tudta számos hitelezőjét kielégíteni. 357 Az ingatlanok elleni végrehajtást 1705 után természetesen a két város tanácsa vette kezébe. 358 Végső soron a karhatalom alkalmazása következett; ebben polgári és katonai végrehajtást különböztettek meg. A polgári végrehajtást az adóbehajtóktól tanulhatták a városok: beszállásolták a strázsamestert a makacs alpereshez, hogy engedelmességre szorítsák. 359 Az ilyen eljárás nemegyszer azzal végződött, hogy a vérmes polgárok kidobták vagy megverték a hatóság közegét. 360 Ezért a felek szívesebben kérték az adminisztrációtól vagy a tanácsoktól a katonai végrehajtást (brachium militare). 361 A brachiumot azonban a hadsereg belátása szerint adta vagy tagadta meg, így 1705ben éppen Proberger pesti bíróval szemben alkalmazta ! 362 Hogy még a brachium is milyen nehezen érte el célját, arra ismét Bösinger egyik pere ad példát. Egy etyeki jobbágy kereste rajta levágott ökrének az árát, Bösinger viszont tagadta az állat azonosságát. Az ügyben katonai-polgári vegyesbizottság járt el, és részletes bizonyítás után a jobbágynak adott igazat. 363 A tanács polgári végrehajtással akarta rászorítani engedetlen tagját, hogy egy ökröt vagy 25 forintot adjon a felperesnek; Bösinger azonban tíz napig tűrte az exekuciót. Most a magisztrátus elrendelte a katonai végrehajtást egy káplár és két közlegény kiküldetésével; három napra rá ezt feloldotta, s a makacs tanácsos fegyverét ( Gewähr) behozatta a városházára. A teljesítés még ezután is elmaradt, így a tanács két szolgát és egy lakatost adott az eddig is eljárt strázsamester és őrmesterhadnagy mellé; felnyittatta velük Bösinger ajtaját, és 50 forint értéket elkoboztatott tőle. A végrehajtó közegek egy lovat hoztak el, ennek árából végre sikerült kifizetni a paraszt követelését és a tetemesre nőtt költséget. 364 Vagyoni végrehajtás és kényszerintézkedés volt még a fentiektől némileg eltérő bírósági zárlat (Spörr, iudiciale sequestrum). Mindennapos alkalmazására a hagyatéki ügyekben került sor, továbbá Unger tanácsos bonyodalmas gondnoksági ügyében is elrendelte a tanács. 365 Ilyennek tekinthetjük a más városok vagy községek lakosainak tulajdonában levő értékek 356 Az előző jz. adatain kívül 1. uo. 1700. márc. 12, 17, 22, jún. 3, VI. vol. 50— 52v bis, 80 bis fol., Btjkv. 1706. Jan. 22, VI. 245, VII. 18. — Erhardt letartóztatására 1. fent 321. jz. 357 L. V. fej. 224. jz. 358 Ház lefoglalása, majd eladása a lopott érték megtérítésére: Btjkv. 1707. márc. 14, ápr. 15, VI. 441—442, 461, VII. 254, 275. 359 Uo. 1699. febr. 4: ha Kneissl nem fizet, a strázsamester . . . alldorthen auf der Execution verbleiben solle, II. 437, III. 8. 360 L. IV. fej. 222—223. jz. 361 PI. 1699—1700: V. fej. 7. jz.; 1701: V. fej. 583—584. jz. 362 Említését 1. V. fej. 192. jz. 383 Acta iud. 1706. febr. 1, 1. V. fej. 31. jz. 384 Btjkv. 1706. márc. 26, ápr. 9, 12, 16, máj. 5, VI. 278—279, 282—286, 294, VIL 59, 65, 67, 69, 82. 365 L. alább a 411. és az V. fej. 618—622. jegyzetnél.
