Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

becslés elvégeztetése, az ingatlan zárolása és esetleg átadása a hitelezőnek; amellett a szőlők és a szüret ellenőrzése is hozzá tartozott. 351 Márpedig az elmarasztalt adós elleni első lépések a szőlőt érintették. Ha a hitelező ismé­telten benyújtott kérései és az adminisztráció felhívásai nem vezettek eredményre, a telekkönyvi hivatal utasítást kapott a szőlő megbecsülésére; a Georgevics-fivérek elleni hitelezői beadvány szerint a ház és a szőlő elég­telensége az alperes ingóinak és műhelyének felbecslését tette szükségessé. 352 De mielőtt a szőlő — és más ingatlan — eladására került volna sor, az adminisztráció elrendelhette s a hitelezők sűrűn kérték az adós szüretének letiltását. Kölcsön, munkabér, nőtartás ügyében egyaránt alkalmazta a kamarai igazgatóság a fizetni vonakodó alperessel szemben, sőt a privilé­gium után a budai magisztrátus eljárási kényszereszközként is igénybe vette ezt az érzékeny szankciót. 353 A szüret letiltása az egyik legfontosabb jövedelmi forrást zárta el a bortermelő polgártól. Mosel javaslata talán azért nem említi ezt a kényszereszközt, mert elsősorban Budán került alkalmazásra. Ha mindezek nem vezettek eredményre, vagy az alperes nem rendel­kezett megfelelő értékű ingósággal, szőlővel, akkor házára került sor. Tanulságos megismernünk egy korai pesti esetet. Özvegy Hasselnénak Szemerédi Benedek elleni, társas viszonyból eredő perében a tanács 100 Ft tőke és 32 Ft költség fizetésében marasztalta el az alperest; a kamarai igazgatóság fellebezés után helybenhagyta az ítéletet, de Szemerédi nem fizetett. Közben más hitelezői jelentkeztek. A kitűzött határnapon a tanács elrendelte javukra a tényleges végrehajtást (die würkliche Hülff) az alperes házában és lábon álló gabonáján. A bíró, a jegyző és három tanácsos jelenlétében a ház kapujáról lehasítottak egy szilánkot, és átadták a hitelezők­nek. Egyben felhívták Szemerédit, hogy 14 napon belül általános árverés ( general subhastation) terhével fizesse meg tartozását. Újabb mulasztás miatt néhány hónap múlva bírói szemle útján megbecsülték és a vevőnek jelent­kező Köppel császári hídvámszedőnek eladták a házat. A bírói kézre került összegből kielégítették a hitelezőket — egyesek ugyan még később is jelentkeztek —-, Szemerédinek pedig 14 napot adtak a kiköltözésre. 354 Ez az eljárás még formáiban is igazolja a Mosel-javaslatot. Budán is hasonlóképpen történt a végrehajtás. Az adminisztráció többszöri felhívás után elrendelte, hogy az alperes házára függesszék ki az árverési hirdetményt (faiheti, fäll zödl), s ezzel adott nyomatékot a fizetési felszólításnak. 355 De ez sem hozta meg mindig a kellő eredményt. Karg bécsi vaskereskedő pl. elérte már, hogy adósának, Erhardt Andrásnak házára kitegyék a hirdetményt, de azután beleegyezett, hogy ez a Bösingerrel szemben fennálló követelését ruházza rá, s így elégítse ki. Ezzel alaposan megjárta: Bösinger előbb felleb­351 Kovács i. m. 219. 352 KA Besch. Pr. 1699. ápr. 11, V. vol. 165. fol., vö. V. fej. 628. jz.; uo. 1699. szept. 9, okt. 16, VI. vol. 4, 14v fol.; uo. 1700. jún. 25; Georgevicsék ügye, VI. vol. 88v—89. fol. 353 1700: 1. V. fej. 85, 224. jz.; 1701—1702:1. V. fej. 583, 585. jz.; 1705: 1. V. fej. 518. jz. 354 Ptjkv. 1692. jún. 16, 26, 29, nov. 4, 1693. márc. 6, 1. 63, 65, 78, 96. A jog­szokás leírása jún. 26-án: . . . zum zeugnis dessen (ti. a végrehajtásnak) ein span aus der Hauss thüren gehauen undt deren Creditorn hingestellet worden. 356 1693:1. V. fej. 79. jz.; KA Besch. Pr. 1699. aug. 7, szept. 9, VI. vol. 3v— 4. fol. 8* 115

Next

/
Thumbnails
Contents