Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
A végrehajtást a teljes tartozás megfizetésére képtelen adós a pesti javaslat szerint is megelőzhette javainak átengedésével (cessio bonorum). Nyilatkozata szerint a hitelezők bírhatták, elzálogosíthatták, eladhatták mindenét; erről a magisztrátus hiteles bizonyítványt adott. 341 Láttuk, hogyan engedték ki Bernardo Ferrettit nyolc napra az áristomból, hogy vagyonának értékesítésével megszerezze a hitelezők kielégítéséhez szükséges pénzt; ez meg is történt, s az összeget bírói kézbe adta át. 342 Itt kell néhány szót szólni a bírósági letétről ; az ügy végleges eldöntéséig, az igények tisztázásáig a magisztrátus őrizte a kezébe letett összeget, s azután kiadta a hitelezőknek, a munkavállalóknak, a letevőnek, vagy gyermektartásra fordította, az adott ügy körülményei szerint. 343 Egy ízben két budai polgár csekély jelentőségű perében az alperes letette a megítélt 2 ft 18 krajcárt a tanács asztalára, s ez ott is maradt, mert a felperes nem fogadta el. Jó félesztendő múltán végre kiadták az egyik tanácsszolgának bór fejében. 344 A „bírói kéz" azonban inkább a polgármester ládáját jelenthette, ahová egy késői per tanúsága szerint a tolvajtól elkobzott pénzt is elhelyezték. 345 Mosel javaslata részletezte a letéttel kapcsolatos eljárást, a letét őrzési helyéül pedig a főkamarás pénztárát jelölte meg. 346 A hitelező kielégítését a bíróság az adós ingóságaival kezdte. Az adminisztráció likvid követelési ügyekben nemegyszer „zálogot" vagy „letétet" kívánt meg az adóstól; ha ez nem volt elegendő, a személyáristomra is sor kerülhetett. 347 Az ingók értékesítése és a letartóztatás egyáltalán nem állottak ellentétben. A gazdájának hétszáz forintnál többel adós budai székállólegény ládáját a tanács lefoglalta, leltározta, megbecsültette, és ötszáz forintot meghaladó értékben kiadta a felperesnek, de a legényt a különbözet címén továbbra is áristomban tartotta, míg esküvel nem adott biztosítékot gazdájának. 348 A hitelezőktől szorongatott Mäzinger kőfaragómester pedig felpanaszolta az adminisztrációnál, hogy a budai tanács délelőtt elmarasztalta, és már délután lefoglalta borát, ingóságait, sőt magát is be akarta kísértetni. Feleségének és adóstársának tíz akó borát valóban el is adatta a magisztrátus. 349 Az adósnak valamelyik városban fennálló követelését természetesen még könnyebben fel lehetett használni a hitelező kielégítésére. 350 Ingatlan elleni kényszerintézkedést már csak a kamarai adminisztráció rendelhetett el, míg a telekkönyv 1705—1706-ban városi kézbe nem került. A telekkönyvi hivatal feladata volt az ingatlan elleni végrehajtásnál a 341 Pl. Btjkv. 1692. máj. 29,1. 327—328; uo. 1703. ápr. 4, ül. 623, IV. 605b— 606. 342 L. fent 319. jz. 343 Ptjkv. 1698. ápr. 18, II. 104; 1699: 1. V. fej. 131. jz.; 1701: 1. V. fej. 237, jz.; 1705: 1. V. fej. 156. jz.; 1707: 1. V. fej. 310. jz. 344 Btjkv. 1704. nov. 22, 1705. jún. 3, IV. 798, 868, V. 79, 156, VI. 74, 152. 346 Uo. 1708. jan. 11, VI. 582—583, VII. 420. 346 Pars II. tit. V. art. 3. 347 L. V. fej. 125, 189. jz. Az utóbbi esetben Bürgl Sámuel gyöngyöket helyezett letétbe. 348 L. V. fej. 296. jz. 349 L. V. fej. 87. jz. Hasonló Ungerné tartásdíjának kielégítése, 1. V. fej. 584. jz. 350 Btjkv. 1699. jún. 12, H. 503—504, III. 60; Int. a. a. nr. 382, 386 (1700. febr. 13, márc. 1.); Acta iud. 1707. júl. 24.
