Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

szabadlábra helyezése kapcsán rövid szakaszban (31. c.) előadja: a fenyegetődzőtől kezesek állítása útján biztosítást lehet kérni arra nézve, hogy nem fogja bántani ellenfelét (cautio de non offendendo), különben fogságba kell vetni. Szegény emberek kezesek helyett esküvel ígérhetik meg ugyanezt. A testi sértési kereset — mint említettük — kétarcú, de talán inkább a polgári perek közé illeszkedik; ezért az említett biztosítéknak a polgári eljárásban van a helye. A két városban és az adminisztrációnál lefolyt iniuria-perekben nemegyszer kívánt a sértett ilyen garanciát a sértőtől,

336 sőt indítottak pert pusztán a fenyegetés miatt is, és ennek egyetlen eredménye a bíróság előtt adott biztosíték volt.

337 A paráznaságért száműzött budai pincér azoknak ígért bántatlanságot a tanács előtt, akik életmódjáról tudtak, tehát — tegyük hozzá — feljelentették őt.

338 Világos az áristommal való összefüggés is: egy hatalmaskodó asszonyt ilyen cautio feltételével bocsátottak el az őrizetből.

339 A bántalmazás elleni biztosítékot a két város gyakorlatában mindig maga a fél nyújtotta. h) Végrehajtás: az elmarasztalt vagyona elleni intézkedések A pesti jogkönyv javaslat szerint a 14 napos végrehajtási határidő sikertelen elteltével a bíró kimondja a felperes behelyezését (immissio) az alperesnek azokba a vagyontárgyaiba, melyeket a végrehajtató kíván. Ezt az alperes értesítése után a strázsamester foganatosítja: ingatlanoknál lehasít egy szilánkot az ajtóról, vagy átad egy földdarabkát a pernyertesnek, az ingóságokat pedig őrizetébe veszi. A végrehajtást a következő sorrendben kell elvégezni: ingók, ingatlanok, aktív követelések. A behelyezés után az alperes megválthatja javait; ha ezt nem teszi, a bíró újabb határozatával a felperes tulajdonába adja ezeket, s akkor már pénzfizetésnek nincs helye. A végrehajtásra kerülő javakat szakemberek becsüljék meg, ezek hiányában a bíró hivatalból értékeli őket; a maradványt ki kell adni az alperesnek. Ha ez a becslést sérelmesnek találja, azonmód kívánhatja újabb szakértők megbízását. A makacs alperest a hatóság pénzbüntetéssel sújthatja, a törvényszolgával kivetheti birtokából, sőt súlyos esetben meg is büntetheti. A végrehajtás lefolyásáról a pernyertesnek közhitelű tanúsítványt ad a bíróság.

340 Ezek a szabályok általában megfelelnek a gyakorlatnak, de az élet természetesen sokkal bonyolultabb. Az egyik döntő különbség a javaslat és a gyakorlat között az, hogy Mosel már a szabad királyi városi rang visszaszerzése utáni állapotot tartotta szem előtt, míg az 1700-as évek derekáig az ingatlan elleni végrehajtás a kamarai adminisztrációtól függött, a megátalkodott makaccsal szemben alkalmazott karhatalmat pedig az egész korszakon át csak a hadsereg rendelhette el. 336 1 68 9: 1. V. fej. 439, 472. jz.; Ptjkv. 1700. aug. 21, II. 390—392. 837 Btjkv. 1695. dec. 2, I. 642, II. 48; uo. 1705. febr. 27: dem Cojon Castner wolte er ein handtvoll Schrott S. V. in Arsch schiessen, IV. 830—831, V. 115, VI. 110—111. 338 Uo. 1699. nov. 13, II. 585, in. 127, vö. IV. fej. 129. jz. 339 Btjkv. 1698. febr. 17, II. 239. 340 Pars II. tit. I. art, 4. 8 Bónis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 113