Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
vagy a katonaság neheztelését. 322 Az áristom a város szegény lakosaival szemben néha aránytalanul elhúzódott, vagy túlságos szenvedést jelentett. Menzeck Istók szolga, akit Zaunockh tanácsos ökreinek elrablásáért tett felelőssé, legalább fél esztendőt töltött fogságban; a betörő Freymueth feleségét a budai tanács beszámítási követelésének megvizsgálása nélkül áristomba vetette; egy rác adós 45 nap után szabadult ki; Oberaigner molnárinas jogtalanul szenvedett kemény fogságát (so harten Arrest) panaszolta az adminisztrációnál. 323 Az áristomba vetett adósok nyomorúságáról maga Buda tanácsa tett bizonyságot a kuruc időkben. Kopperg kapitány adósát, aki javairól már lemondott, fizetni pedig nem tudott, szabadlábra helyezte, mondván: nem engedheti, hogy polgárai a legnagyobb szükséget szenvedjék, s az áristomban el is pusztuljanak, mert még kis darab kenyerüket sem tudják megkeresni ! 324 Egyéb követeléseknél a letartóztatás nem következett be azonnal a kereset benyújtása után. A bíróság meghallgatta a felek vitáját, lefolytatta a bizonyítási eljárást, és meghozta ítéletét. Áristomot akkor rendelt el, ha az elmarasztalt alperes nem tett eleget az ítéletnek, és makacsságát nem lehetett más módon megtörni. Ingókereset; haszonkölcsön, szolgálati és vállalkozási szerződés, letét alapján megítélt szolgáltatás; rágalmazás, becsületsértés és testi sértés folytán kiszabott elégtétel egyaránt adhatott okot arra, hogy a hatóság az elmarasztalt felet „teljesítésig" őrizetbe vegye. A makacsot a strázsamester tartotta áristomban mindaddig, míg az ítéletnek eleget nem tett. 325 Elszámolási hiányok miatt letartóztatott pincérrel szemben a vasban végzendő közmunkát is alkalmazták, ez azonban már az ügy kriminális jellegére vall. 326 A kamarai adminisztráció a maga szokott „közigazgatási" módján ismételten kiadta a kérvényt az ellenfélnek, és csak a többszöri felszólítás eredménytelensége esetén rendelte el letartóztatását. 327 Ezt az adminisztráció porkolábja, a prófosz hajtotta végre, ezért az innen kiadott határozatokon a „bei bedrohung des Profusen" záradék olvasható. 328 Az áristomból való szabadulás legegyszerűbb módja az adósság megfizetése, illetve az ítéletben elrendelt teljesítés volt. De a letartóztatott vagy nem tudott vagy — bizonyos kérdések tisztázásáig — nem akart fizetni. Ezért több mód állott rendelkezésére, hogy szabadságát visszanyerje. Az osztrák joggyakorlat szerint az adósnak megengedhető a cautio iuratoria, ha tisztességes életű és megbecsült személy, és ha nem áll fenn a szökés veszélye. Gyanússá tesznek valakit a szegénység ( !), a rossz előélet és rossz 322 Btjkv. 1688. okt. 21: katonaságnak idézik az elvet, I. 36—39; Ptjkv. 1699. jún. 13: vagabundus, II. 229; KA Besch. Pr. 1700. jún. 3, VI. vol. 72 bis fol., vö. V. fej. 615. jz. 323 KA Besch. Pr. 1695. márc. 1, IV. vol. 1. fol., vö. V. fej. 259. jz.; 1695: 1. fent 88. jz.; Btjkv. 1698. okt. 8, II. 367; 1699—1700: 1. V. fej. 294. jz. 324 Btjkv. 1706. jún. 22: auch wüe unsere Burger die höchste extremität leyden, und in dem arrest gleichsamb verderben lassen können, VI. 317, VII. 113. 325 L. V. fej. 28, 53, 151, 215, 298, 300, 336, 357, 378, 521. jz. 326 L. IV. fej. 563. jz.; hasonló esetben csak áristom, Btjkv. 1692. márc. 29, I. 311—313. 327 L. V. fej. 223. jz. 328 Pl. KA Besch. Pr. 1698. jan. 17, 23, V. vol. 4v, 6v fol.; uo. VII. vol. 1702. máj. 14.
