Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

A két testvérváros az adminisztráció példájára gyakorta élt az. áristom eszközével az elmarasztalt alperesekkel szemben. Itt azonban különbséget kell tennünk az összegére, fizetési feltételeire nézve pontosan meghatározott és iratokkal meggyőzően bizonyított liquidum debitum és a másfajta követelések között. Ha a hitelező keresete benyújtásával egy időben bebizonyította világos követelésének fennállását, kérésére a hatóság elrendelte az adós letartóztatását. 1688-ban Pest tanácsa a hitelezők fogságába adta Burgstahlernét,

314 de úgy látszik, az áristomot inkább maga a hatóság hajtotta végre. Jó példa erre Carone és Brentano Cimarolo kereskedőnek az előbbivel egykorú követeléspere az adminisztráció előtt. A felperes biztosítékot vagy személy fogságot (personal arrest) kért, majd ezt meg is újíttatta, míg az alperes szabadlábra helyezéséért folyamodott. Amikor biztosíték mellett kiszabadult, gyorsan beállt katonának, sőt később még kártérítést is követelt a kiállott áristomért.

315 A városi tanácsoknál is a követelés biztosítására (V er Sicherung) kérték az adós letartóztatását, sőt távollétében felesége sem kerülte el az áristomot.

316 A városi élet szokott jelensége volt az adósok letartóztatása, melyet azután teljesítés vagy a fizetésre vonatkozó megállapodás, biztosíték vagy kezesség követett.

317 Még szerencsésen járt az az adós, akinek módjában volt hitelezőjének kérvényével vitába szállni abban a kérdésben: van-e helye áristomnak az adott ügyben.

318 Kivételesen előfordult, hogy az adóst 8 napra szabadlábra helyezték ingatlana eladása vagy megterhelése, tehát a hitelezők kielégítése céljából; a határidő elteltével azután vissza kellett térnie az áristomba.

319 Az adós letartóztatásának a gyakorlat szerint két feltétele volt: a világos követelés és a szökés veszélye. Gering seborvos panaszára a kamarai adminisztráció figyelmeztette a budai tanácsot, hogy a liquidirte schulden esetében, főleg ha az adós szökésétől lehet tartani, a végrehajtást anyagi felelősség terhével ne tagadja meg.

320 Mivel azonban az ingatlan vagyont elegendő garanciának tekintették, egy hónappal előbb az adminisztráció éppen arra hívta fel Budát, hogy ne tartóztassa le egy birtokos polgárát — Erhardt vaskereskedőt — illikvid adósságért éppen szüret idején. A vaskereskedő megfelelő biztosítékot tud adni, pedig birtokos lévén, enélkül is vissza kellene kapnia szabadságát.

321 A helyzet tehát úgy alakult, hogy a szegény ember mint vagabundus, de fuga suspectus tartozásáért áristomba került, a jómódú polgár pedig csak akkor, ha valamivel kihívta a tanács 314 KA Exp. 1688. aug. 16. 316 KA Besch. Pr. 1688. ápr. 9,24, máj. 13,1. vol. 2, 6v—7, 18v—19. fol.; hasonló ismételt kérés 1696: V. fej. 189. jz. 316 Btjkv. 1688. okt. 18,1. 28—32; Ptkjv. 1694. jan. 26, 30: feleség, I. 137, 139. 317 Uo. 1689. márc. 1, I. 13; Btjkv. 1694. szept. 24,1. 517—518, II. 23; Ptjkv. 1697. jún. 18, II. 48—49; uo. 1698. ápr. 15, II. 103; Btjkv. 1698. aug. 27, II. 351; uo. 1699. jan. 30, II. 436, III. 7; közmunka törlesztésig uo. 1699. jan. 7, II. 427, UI. 1; KA Mem. u. Anbr. 97 H (1700. júl. 12); KA Besch. Pr. 1701. márc. 24, VH. vol. 84. fol. 318 Btjkv. 1695. nov. 7, 1. 628, II. 42—43. 319 Uo. 1699. júl. 8, 10, aug. 12, II. 523, 524, 542, m. 75, 76, 91; hasonló uo. 1699. júl. 10, II. 527, III. 78. 320 1699: 1. V. fej. 271. jz. 321 KA Exp. 1699. okt. 14, no. 47.