Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

helyzetét támasztotta alá, ha talán az esküt nem is pótolta az a vallomás, melyet Kreutzer Janka szolgáló elhunyt gyermekének atyjáról egy kapucinus atya, a vízivárosi bíró és Keppeler árvaszámtartó jelenlétében tett; az iratban feljegyezték, hogy a lány vallomását megelőzően megáldozott.

308 A bevallás értékét itt a lelkiismeret tisztasága növelte. f) Ítélet A bizonyítás eszközeinek kimerítése után a bíróság ítéletet hozott. A tanúk, az okiratok és az eskü mellett a városok gyakorlatában előfordult a szakértői szemle és becslés is az ingatlan birtokháborítási és ingókereseteknél, a vállalkozási szerződésből keletkezett perekben, valamint a látlelet és a közvetlen észlelés a testi sértési ügyekben; ezekről azonban az V. fejezetben, az illető keresetekkel kapcsolatban lesz szó. A városi tanács, mint láttuk, csak kollektive hozhatott határozatot; a szavazás rendjét az adminisztráció utasításai szabályozták. A jegyzőkönyv és a periratok legtöbbször csak magát az ítéletet (gerichtlicher Verlass, sententia) tartalmazzák. Alkalomadtán mégis elárulják, hogy a tanács egyhangúan vagy szótöbbséggel hozta meg határozatát.

309 Az Unger—Wallisch becsületsórtési perből tudjuk, hogy az ítéletet a felek előtt felolvasták.

310 Ha a magisztrátus úgy látta, hogy a kereset csekély jelentőségű, a pert megszüntette.

311 Az ítélet ellen fellebbezni lehetett az adminisztrációhoz; erről az igazgatóság működéséről szólva, a VI. fejezetben emlékezünk meg. g) Végrehajtás: áristom, biztosítékok A jogerőre emelkedett ítélet végrehajtására a bíró — Mosel javaslata szerint — 14 napos határidőt szabott, s ezután kényszereszközökhöz nyúlt. Ezek közül elsőnek a letartóztatást és azokat a biztosítékokat vizsgáljuk meg, amelyekkel az elmarasztalt alperes szabadságát megőrizhette, illetve visszaszerezhette. A pesti javaslat a gyakorlatnak megfelelően előadja, hogy ha az adós pazarló életmódja következtében fizetésképtelen, le kell tartóztatni és közmunkára kötelezni, vagy bizonyos feltételek mellett a hitelezőnek átadni. Aki hibáján kívül adósodott el, engedje át javait a hitelezőnek, s ezáltal az áristomból kiszabadul; ha azonban ismét anyagi erőre kap, köteles tartozását megfizetni.

312 A fizetésképtelen adósnak közmunkára kötelezése az osztrák gyakorlatból származott. Bécs városa ismerte az adósok börtönét (Löwen-gruben); akik a maguk hibájából ide jutottak, azokat a hitelező kívánságára a város árkában dolgoztatták.

313 308 Acta iud. 1700. júl. 24. A nöt utóbb száműzték, 1. IV. fej. 84. jz. 309 Pl. Btjkv. 1689. szept. 19: Vnanimiter würdt votiert ... la. 68, vö. V. fej. 247. jz.; Ptjkv. 1695. máj. 7: per maiora concludirt, I. 277, vö. V. fej. 406. jz. 310 Btjkv. 1696. ápr. 13, II. 72. 311 Uo. 1696. febr. 17: weilen die sach von keiner importanz, II. 63. 312 Pars II. tit. I. art. 4. 313 Suttinger i. m. 766, 780.