Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

a törvényes rendhez, s a maga ügyeiben fogadja el a magisztrátus ítélkezését.

256 Az utolsónak említett pontban tapintott rá a kancellária a városi jogszolgáltatás egyik legérzékenyebb pontjára. Az érdekelt bíró kizárását ugyanis a két város hatósága nem hajtotta végre. Pest tanácsa pénzbüntetést szabott ki a bíró cselédjét megverő és a neki tiszteletlenül felelgető Pfingstel Jakabra.

257 Buda hatósága „lényegtelen volta miatt" visszautasította Paukenhaidernek az elnöklő Unger polgármester elleni panaszát.

258 Több esetben ítélt a budai tanács egy olyan tagjának keresete ügyében, aki — esetleg egyedül vagy másodmagával — ott ült a polgármester oldalán a bírói asztalnál !

259 Legfurcsább a dologban, hogy ez az ismétlődő eljárás alig váltott ki tiltakozást. Bizonyára jogászi segítséggel lépett fel 1707-ben Danninger serfőzőmester a tanácsban elnöklő ellenfele, Proberger pesti bíró ellen; de bár nem ismerte el bírónak, a magisztrátus tovább tárgyalta az ügyet.

260 Az érdekeltség a legjobb eljárási garanciákat is illuzóriusakká tette. b) Idézés A fentiekből kitűnik, mennyi függött a polgármester (bíró) lelkiismeretességétől. O idéztette meg az alperest is a felperes bejelentése alapján, amint Mosel javaslata előadja. A jegyzőkönyvben az idézésnek alig maradt nyoma; az egyes ügyek már a kereset előadásával és az alperes válaszával kezdődnek. Egyes esetekben azonban látjuk, hogy a magisztrátus megidéztette az alperest, sőt távolmaradása esetén már hátrányokkal fenyegetve utoljára (peremptorie) hívta perbe.

261 Az idézés a városi lakosoknál a következő tanácsnapra (Rechts-tag), esetleg néhány nappal későbbre szólt. Hagyatéki ügyekben, külföldiekkel vagy vidékiekkel szemben a határidőt tágabbra szabták. így pl. Reinold fogadóst, aki üzleti ügyben éppen Belgrádban tartózkodott, a Nepos-féle váltókereset tárgyalására úgy idézték meg, hogy 4 héten belül jelentkezzék perbe-boesátkozásra(7£s contestiren)

262 Egyébként a római jognak ezt a műszavát a városok bíróságai nem használták, s a perbebocsátkozás joghatásait sem ismerték. A perbehívást Budán eleinte a fertálymesterek hajtották végre. Amikor 1688 végén először kijelölték őket, kötelességükké tették, hogy a maguk 256 OL Kane. Cone. Exp. 1704 : 21 ex. Sept. (szept. 2-án): Cum autem Consul sine Magistratu in similibus per se nihil facere possit, Magistratuali vero Jurisdictioni, cui ipse etiam iudicandus subest, se opponens contra Jus municipale obligationemque suam Juramentalem manifeste agere videretur, nec in causa propria sibi Judex esse posset, . . . meghagyják többek közt, hogy ... in propria causa iudicio Magistratuali subesse . . . velit debeatque . . . 1707. októberében mégis találunk rá példát, hogy a polgármester utasítására a szindikus (?) intézkedik a tanács nevében: Durantibus feriis ex commissione domini consulis. Btjkv. VI. 548—549, VTI. 372. 257 Ptjkv. 1689. febr. 12,1. 11. 258 Btjkv. 1694. aug. 4 (16?), I. 505, II. 11, 26. 269 Uo. 1695. febr. 23, márc. 16, 1696. ápr. 30,1. 553, 567—568, TL. 75. 280 Ptjkv. 1707. ápr. 16: in Einer sach, dem er nicht Judex compellens ist, etwan als Richter nicht agnoscirt . . ., in. 416. Az ügyre 1. V. fej. 192. jz. 261 Ptjkv. 1692. ápr. 29: citatur, 1. 58; uo. máj. 9: peremptorie idézik, I. 60. 262 Corr. mag. 1689. nov. 21, 1. V. fej. 143. jz.