Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
Adataink azt mutatják, hogy Moselnek ezek a szabályai nem bizonyultak fölöslegeseknek. A pereket Budán a városháza felépültéig talán a polgármester házában „a szokott tanácsteremben" (in gewöhnlicher Baths-stub) tárgyalták. 248 A tanács itt is hetenként két-három nap tartott ülést, ezeket törvénykező napoknak (Bechts-tag) nevezték. 249 Pesten nemegyszer tartották meg az ülést a bíró házában. 250 Nem is a hely adott alkalmat panaszra, hanem az ülések elmaradása és a polgármester (bíró) önkénye. A kamarai adminisztráció már 1692-ben — Herold tisztségviselésének utolsó napjaiban — szabályozta a bíró választással együtt a tanácsülések megtartását, s erre fél év múltán a jogszolgáltatás érdekében újra felhívta a várost. 251 Néhány évre rá a pesti polgárság (pontosan: az ellenzék) Herold 100 forintos fizetésének kiutalása ellen tiltakozva bepanaszolta őt a tanácsnál, hogy a jogkeresőket többször ok nélkül elutasította, sot le is tagadtatta magát, így nem tudták hol keresni igazukat. A kamarai adminisztráció emberére vallott az a magatartás is, hogy a tanácsban is elintézhető cselekményekért a bírósági eljárás szabályainak (gerichts gerechtigheit) megsértésével főhatóságánál jelentette fel a polgárokat; amellett negyedéven át nem tartott tanácsülést, de tisztét sem akarta átadni. 252 Hasonló panaszok miatt kérhette később a pesti ellenzéki polgárság a panasznap rendszeresítését, de a Fürstenbusch-bizottság nem adott helyt kérésének. 253 A jogszolgáltatás elhanyagolásánál talán még súlyosabban esett a latba az önkényes és részrehajló ítélkezés, amelyre Budán voltak panaszok. Az itteni ellenzék többek közt azt kérte a Fürstenbusch-bizottságtól, intézkedjék, hogy a polgármester és a szindikus 2—3 tanácsos nélkül ne döntsön tanácsi vagy peres ügyekben (in Raths- oder Parthey Sachen). A panasz az adminisztráción keresztül a tanácshoz jutott, amely természetesen elutasította a kívánságot; hangoztatta, hogy extraiudicialiter történt ítélkezésre nehezen mondhatnának példát, hacsak nem bizottság kiküldésével, vagy a felek békés megegyezésével kapcsolatos. 254 A bizottsági elintézés ugyan nem mindig felelt meg a polgárok kívánságának, de a tanács ragaszkodott hozzá; egy ízben pl. Bösinger polgármesterhez, a Vízivárosba idézte meg az Aurisch-örökösöket. 255 Az efféle panaszok a kiváltságlevelek elnyerése után a kancelláriához futottak be. A budai polgárok feljelentették a polgármestert, hogy önhatalmúlag kormányoz, régen nem tart tanácsülést, a kiadványokat a strázsamesterrel íratja meg s a város pecsétje alatt adja ki, amellett visszavonást szít. A kancellária hangsúlyozta, hogy a polgármesternek nincs joga ilyen intézkedésekre a tanács nélkül, sőt maga is ennek joghatósága alá tartozik ügyeiben; önkényével a városi jog és esküvel fogadott kötelessége ellen vét. Meghagyta tehát neki, hogy alkalmazkodjék 248 Acta iud. 1690. jan. 9 (az okt. 1-i irat). 248 XJo. 1691. márc. 21, Btjkv. I. 252—255. 250 Ptjkv. 1700. jan. 30; In Domo Judicis praesentibus tribus senatoribus, TL. 307; uo. 1701. jan. 30, II. 472—473. 281 KA Exp. 1692. márc. 28, no. 125; okt. 17, no. 36. 252 KA Ber. u. Sehr. 1695. december, no. 88. 263 KA Besch. Pr. 1699. jan. 11: gmain tag zu proponierung der gravaminum, V. vol. 136. fol.; a közel egykorú nagy panasziratra 1. Tóth, Pest, TBM XEtl. 121. 254 KA Mem. u. Anbr. 161 B (1699. febr. 5). 265 Btjkv. 1703. jún. 18, TU. 649, IV. 646.
