Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Váralja / Suburbium 1345: in suburbio prefati castri (Révay es. közp. lt. Div. Fam. 1-10, MOL Df 260321); [1403-1439] vnter den perg (Ofner Stadtrecht 33. sz.); 1412: de subcastro novi montis Pesthiensis (MOL Dl 9927, BTOE HL 601. sz.); 1431: sub monte opidi Bude (LuKCSics IL 53, BTOE Hl. 1009. sz.); [1457]: Es éjjel a sütőtben titkon vivék aszt ki az Úrnak kápolnájába, melly az hoffstàdban, a dombon vagyon (HELTAI 1980, 262) A hegyen épült Castrum alatt, a Duna partja és a hegyoldal is a város területének számított az alapítás óta. Az iratokban suburbium-nak nevezett városrészekre a váralja kifejezést érdemes használnunk, amely ismert már a középkorból is (bár nem Budáról), és szerencsésebb a modem asszociációkat keltő külváros szónál. A váralja ugyanis egységesen jelentette a teljes Castrum alatti területet függetlenül attól, hogy valójában igen nagyok voltak a különbségek a beépítés sűrűségét, vagy a plébániakörzeteket és egyéb más szempontokat is tekintve. A középkori váralja emlékeit, mind az írott forrásokat, mind az épületeket sokkal súlyosabb pusztulás érte, mint a Várnegyed esetében. A törökkor háborúiban ismétlődő ostromok sora döntötte már a 16. század közepén romba az itteni épületeket, késztette menekülésre a lakosságot. Az újjáépítést sokszor hátráltatta a komoly erődítések hiánya, amely védtelenné tette a területet a nehéz időkben. A pusztulás mértékének egyik jellemzője, hogy egyetlen keresztény templom sem érte meg, még felismerhető romjaiban sem a 17. század végét, a város visszafoglalását. A fennmaradt írott források kisebb számának okát a váralja jellegzetesen polgári lakosságában kereshetjük. Itt ugyanis jóval szerényebb volt a nemesi és egyházi ingatlanok száma, mint a Vámegyedben, ebből következően az áthagyományozott oklevelek száma is jóval kevesebb. Ezért feldolgozásunkban az egyes háztulajdonokra vonatkozó adatokat az utcák ismertetésénél tárgyaljuk. (24. kép) 1. VÁROSNEGYEDEK Alhévíz / Kreinfeld 1225: de Creynfeld (MREVI. 62-63, BTOE I. 12. sz.); 1236/1504: de Parvo Pesth seu Creynfeld (Eszt. k. m. lt. 66-2-10, MOL Df 238-252, CDHWIl. 60-61, BTOE I. 21. sz); 1237/1385: utriusque Pesth (MOL Dl 216, BTOE I. 22. sz.); 1240: a Saxonibus de minori Pest que est prope Kana (Veszp. Érs. It. Dec. Ep. 5, MOL Df 200008, BTOE I. 23. sz.); 1243/1504: de minori Pesth (Eszt. k. m. lt. 66-2-10, MOL Df 238-252, BTOE I. 26. sz.); 1245: in minori Pest (Veszp. Érs. It. Dec. Bud. 1, MOL Df 200010, BTOE 1.28. sz.); 1291 : deKleenfeuld.. .de Keleenfeuld(Veszp. Érs. It. Dec. Budenses n. 4, MOL Df200046, BTOE I. 255. sz.); 1298: de Creenfeld ... de calidis aquis circa portum (Veszp. Érs. It. Dec. Budenses n. 8, MOL Df 200067, BTOE I. 302. sz.); 1302: de Kereinfeuld (Veszp. Érs. It. Dec. Budenses 9, MOL Df 200079, AO I. 273. sz.); 1355: inferioribus calidis aquis (MOL Dl 4562, A VI. 256. sz); 1476/1496: que quidem Pesth ipsa in suburbio castri seu civitatis Budensis nullo intervallo mediante, dempto solo muro castri seu civitatis adiacere (Pozsony v. lt. 2173, MOL Df 240797); 1479: zà.Alhewyz (MOL Dl 82620); 1502: ad calidas inferiores sub castro Budensi ad litus Danubii (MOL Dl 36405. Prot. Colosmonostor 222225); 1505: Emericus litteratus de Alhevyz (MOL Dl 38658); 1510k: Andreas Bomemiza de Alhewiz (Veszp. k. m. lt. Budai bortizedjegyzék, MOL Df 200608) A mai Várhegy és Gellért-hegy között, az Ördög-árok-patak torkolatánál, a révnél fekvő városrészt a későközépkorban Alhévíznek nevezték a Gellért-hegy lábánál a felszínre törő hévforrások után. Az ' A1-' előtag a Duna folyása mentén feljebb fekvő Felhévíztől különböztette meg a települést. A későközépkorban Buda városhoz tartozott, ám annál régebbi eredetű. A pesti rév mindkét partján a 13. század elején megtelepedő német (,JSaxones") telepesek hozták létre, kezdetben Kispest, Kisebb Pest néven nevezték a latin források, míg a németek Kreinfeldnek hívták. (A Kreinfeld elnevezés feltehetően a 'grein' < km. 'grien' = 'sóder' szóból ered és a patak torkolatának kavicsos földjére utal. 305 ) Csupán egyetlen 305 GYÖRFFY 1998. 573.
