Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

városait magába foglaló területi egység legfontosabb településeinek védelmét célzó intézkedések voltak ezek, amelyeket Fehérvárott és Esztergomban a meglévő várak felhasználásával, míg az erre alkalmas erődítménnyel nem rendelkező Budán új vár építésével valósítottak meg. Vár és város összekapcsolásáról volt szó mindhárom esetben, az eredmény pedig a fallal körülvett királyi város két legkorábbi és a későbbiekben is legjelentősebb példája lett Buda és Fehérvár esetében. (Nem feledkezhetünk meg Zágrábról sem, amely Szlavónia, majd a Horvát Királyság számára töltött be hasonló szerepet.) IV Béla király a pápához írott levelében főképpen ezekről az erődítményekről szólt, - természetesen Visegrád mellett - amelyek az ország közepén, a Duna környékén épültek a johannita lovagok szakértelme segítségével. Az 1240-es és 50-es években tehát vár és a kiváltságolt hospes településnek a mongol fenyegetés kényszere alatt létrehozott kapcsolatából a medium regni területén új településtípus született, amely a magyarországi városfejlődés további menetére jelentős hatást gyakorolt.

154 A kortársaknak - úgy tűnik - az erődítmény még sokáig várnak minősült, sőt a tradíció még azután is fenntartotta a Castrum kifejezés helyrajzi értelmét, amikor már az erődítések egy időre elvesztették jelentőségüket. Három évszázad elteltével egy újabb háborús fenyegetés azonban visszaadta mindkét városnak IV Béla szándékolta eredeti funkcióját. A törökkor századai alatt a 13. század közepén emelt falak jelentették azt az alapot újra, amelyeket kibővítve és átalakítva Budavár és Fehérvár a török uralom két kulcspozíciójú erődítményévé változott. Addig azonban háromszáz év városi fejlődése következett. Budát tartotta a középkori Magyarország első kiváltságolt erődített városának Szűcs Jenő is, és hangsúlyozta az alapítás összefüggéseit Fehérvárral és Esztergommal. (Szűcs 1993. 46, 80—86.)