Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Buda város határa A város határának ismertetését természetesen legkönnyebben határjáró oklevelek elemzésével végezhetnénk el. Sajnos azonban nem áll rendelkezésünkre egyetlen olyan középkori irat sem, amelyben Buda külterületének határát leírták volna. Nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, mint a zágrábi Grec hegy városa, amelynek alapítólevelébe belefoglalták az új településnek adományozott terület határát. A budai polgárok kiváltságleve még az új alapítás, a város áttelepítése előtt született 1244-ben a tatárjárás idején elpusztult korábbi, pesti kiváltságlevél pótlására, budai határjárást éppen ezért nem tartalmaz. Nyilván a források rendkívül hiányos állapota az oka annak, hogy a budai határt megjáró oklevél a későbbi századokból sem maradt ránk. Mivel konkrét határvonalat ismertető leírást nem tanulmányozhatunk, már Gárdonyi Albert is arra volt utalva a város határáról írt tanulmányában, hogy a szomszédos településeket vegye számba, és így vázoljon fel egy hozzávetőleges képet a városi terület nagyságáról.

155 Elemzését csak néhány ponton tudjuk bővíteni, elsősorban a középkori város három évszázada alatt bekövetkezett változásokra, a határ bővülésére hívva fel a figyelmet. Buda városa az alapítás idején a források tanúsága szerint két részre oszlott, a castrum-m, vagyis a hegytetőre épült erődített településre és a keleti és északi lejtőkön a Dunáig terjedő suburbium-m, azaz váraljára. A keleti oldalon a szélesen hömpölygő Duna természetes határt alkotott az egész középkor folyamán. Az északi határt a váralja kiterjedése jelölte ki, amelynek legkorábban ismert emlékére a Szt. Péter mártír egyházra már 1257-ből származó közvetett adat vonatkoztatható, és amelynek patrocíniuma is az 1250-es évek második felében történt alapítására utal.

156 Ebben az időben a hegyen épült Boldogasszony-plébániatemplom kápolnájának számított, egyházi függőségi viszonya jelzi egyben számunkra, hogy maga a váralja területe is elkülönült már ekkor északi szomszédjától, Felhévíztől. A köztük lévő határvonalat pontosan ismerjük a későközépkorból, feltételezhetjük, - bár adatokkal igazolni nem tudjuk - hogy ez a határ már az alapítás ideje óta fennállt a város északi oldalán. A későközépkorban a váralja városfala választotta el Budát Felhévíztől, amely a mai Bem József utca - Margit körút - Vérmező utca mentén futott.

157 A budai plébániák 1390-ből és 1441-ből fennmaradt határjárásaiban a Szt. Mária Magdolna plébánia castrum-on kívüli határvonalának végpontja mindkét esetben a váralját kerítő városfalnál, illetve a már azon kívül fekvő Szt. Lázár kápolnánál volt.

158 Egy 1442-es oklevélben azt a városkaput említették meg, amelyen át Felhévízre lehetett menni.

159 1418-ban a szigeti apácák felhévízi földjét említették meg a város fala mellett.

160 1497-ben a szigeti apácák a felhévízi prépostot vádolták azzal, hogy a városkapukban szedett vámot magának foglalta le.

161 Ezek a 15. századi adatok bizonyítják, hogy a későközépkorban a váralja városfalán túl már felhévízi terület következett, a városkapuk közvetlenül Felhévízre nyíltak. A fal elhelyezkedéséből esetleg következtethetünk az alapítás idején történt határkijelölésre is, mivel az erődítést nagyrészt az Óbudáról Fehérvárra vezető országút mentén építették fel. Ebből arra gondolhaümk, hogy eredendően az országút volt az a mesterséges vonal, amely mentén elválasztották Felhévíz területét Buda városától. 155 GÁRDONYI 1945. 156 A Boldogasszony templommal folytatott joghatósági viták legkorábbi adata 1257-böl ismert. A ritka patrocinium az 1254-ben Budán tartott domonkos rendi nagykáptalanhoz köthető. Részletesen ld. Váraíja - Szt. Péter mártír plébániatemplom. 157 A városfal jól ismert 17-18. századi térképekről és látképekről, egyes pontjait régészeti feltárás is megfigyelte. Ld. Váralja - Városkapuk. 158 Ld. a plébániahatárjárások elemzését. 159 1442 - MOL Dl 13678. - Ld. Váralja - Városkapuk. 160 1418-MOL Dl 10680. 161 1497-MOLDl 20631.