Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Az is előfordult, hogy a kölcsönvevő a megszabott bérfizetésnél hamarabb tudta törleszteni adósságát. Erre is volt lehetőség, de ezt egy évvel korábban be kellett jelenteni a kölcsönadó egyházi testületnél, ugyancsak az egyházi alapítvány zavartalan működtetése érdekében. Járadékkölcsönt azok az egyházi testületek voltak képesek adni, amelyek jelentősebb pénzjövedelemmel rendelkeztek. A kölcsönzők köre alapvetően két csoportra oszlik Budán. A városi plébániák, alapítványok, vallásos társulatok jövedelmei elsősorban pénzben folytak be. Természetes tehát, hogy az amúgy is a polgárok által létrehozott egyházi intézmények esetében megtaláljuk a járadékkölcsönt. 1506-ban például a Boldogasszony plébánia Szt. Katalin konffaternitása adott Tordai Szalatiel királyi jegyzőnek 200 forint kölcsönt évi 10 forint bérfizetés ellenében. 1072 1475-ben Nagy Fülöp budai polgár fizetett vissza 260 forintot a budai tanács igazgatása alatt álló felhévizi Szt. Lélek ispotálynak, és ezzel megszüntették évi 16 forintos bérfizetési kötelezettségét. 1073 Budai adataink sajnos csak szórványosak, a városi könyvekkel máig rendelkező városaink példájából (pl. Pozsony, Sopron, vagy Kassa) azonban tudjuk, hogy a városi egyházi intézmények jelentős mértékben éltek a pénz kihelyezésének és a biztos jövedelem betáblázásának ezzel a módszerével. Nem lehetett ez másként Budán sem. Itt azonban a helyi egyházi tőke mellett igen fontos szerepet játszottak a közeli érseki székváros, Esztergom különféle testületei, alapítványai is. Különösen kitűnik a Szt. István protomártír káptalan kölcsönügyleteivel, de más testületeket is ismerünk, mint például a Szt. András kápolnát, amelyek budai polgároknak nyújtottak járadékkölcsönt. Korábban láttuk már, hogy az esztergomi egyházak jelentős számban birtokoltak örökjáradék formájában is javadalmasházat Budán, a járadékkölcsönök az esztergomi egyházak helyben nem felhasználható pénzfeleslegének egyik hasznosítási formáját jelentették tehát. Esztergom mellett adattal rendelkezünk még két jelentős társaskáptalan, a budai és a pozsonyi járadék-kihelyezéseiről is. A polgárok által kölcsönvett összegek a ránk maradt adatok szerint a 150 forint és 500 forint között változtak, átlag mintegy 300^100 forintot tettek ki, amely évente 15-20 forint törlesztést eredményezett adósonként. 1074 Adataink csupán a 15. század utolsó negyedétől maradtak ránk, és ezidőtől fogva a törlesztendő járadék mértéke változatlan, 5% maradt. 1075 Sajnos a rendszeres összeírások és városi könyvek hiányában csak a fenti néhány példával mutathattuk be a járadékkölcsönök és az örök járadékok jelentőségét a későközépkori város gazdasági életében, mivel rendszeres elemzésre alkalmas adatokkal nem rendelkezünk. Egyetlen kisebb kivételünk az esztergomi Szt. István protomártír káptalan budai ingatlanjaira vonatkozó adatsor, amely gazdagon illusztrálja az érseki székhely és a főváros polgárságának pénzügyi kapcsolatait. (58. kép) Az 1520-as évekből fennmaradt több összeírása azon járadékoknak, amelyeket budai házak után fizettek a káptalannak. 1076 (72. kép) Ezek alapján megállapítható a káptalan tulajdonában álló házak száma és a javadalmak eredete. A káptalant alapító Kanizsai János érsek eredetileg két házat adományozott (33 és 34 forint örökbér jellegű járadékkal terhelten), valamint egy 30 forintot érő járadékkölcsönt (ez utóbbi később 12 forintra mérséklődött) a 14. század végén. 1077 A járadékokat tovább bővítette Miklós prépost 1455 után egy újabb általa megszerzett ház adományozásával (kezdetben éves 14 forint, majd feltehetően 21 forintjövedelemmel) misealapítványa javára, 1078 később 1486-ban Taratai Tamás esztergomi kanonok ugyancsak 1072 1506. VI. 2. -MOLDl21569. 1073 1475. ffl. 3. - Eszt. k. m. lt. 67-7-3, MOL Df 238272. 1074 £ tt 5i CSU páa legkorábbi adatunk, Francesco Bernardi járadékkölcsöne tér el jelentős mértékben, mivel itt 2600 forint kölcsön fejében vállalt hatalmas mennyiségű törlesztésről (24 db. 5 márka súlyú gyertya, 1 centenárium olaj, valamint 50 forint) volt szó. (1393. LX. 9. - Eszt. k. m. lt. 64-2-1, MOL Df 238179; 1393. IX. 30. - Eszt. k. m. lt. 53-3-5, MOL Df 23 8089) 1075 Budai adataink csupán a 15. század második felétől kezdődően származnak, amelyekben a kamat mértéke általában 5 % (néha 4 %). Kovács István megállapítása szerint Pozsonyban ebben az időben ugyanez volt a helyzet, de a korábbi időkben a járadékkölcsönök kamata 10 % volt. Budai adataink nem nyújtanak erre nézve információt. Ld. KOVÁCS 1934. 13. 1076 1529 körül - Eszt. k. m. lt. 53-3-42, 53-3-44. 1077 1391. XII. 26. - Eszt. k. m. lt. 53-1-2, 53-1-3, MOL Df 238039, 238040. 1078 1457. VI. 1. - Eszt. k. m. lt. 25-2-8, MOL Df 236367.
