Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

misealapítvány javára adta vásárolt házát (8 forint és 1 forint értékű viasz örökjáradékkal).

1079 A század végén Szántai Ambrus prépost két újabb stallum felállításával kívánta kibővíteni a káptalant. E célból járadékkölcsönt nyújtott egy tehetős budai polgárnak, Gregor Kunststocknak (16 forint éves jövedelem) és megvette Hans Pemfflingertől az ugyancsak tekintélyes kereskedő Andreas Vogelweider járadékkölcsönét (40 forint éves jövedelem). Mivel ez a tőke nem volt elég a két stallum felállítására, az őt követő Gosztonyi András prépost kiegészítette mindezt egy további házrész járadékkölcsönével (32 forint éves jövedelem).

1080 További misealapítványok bővítették a javadalmas házak sorát. 1502-ben Mihály milkói püspök, esztergomi kanonok egy újabb ház egyes részeit szerezte meg és adományozta a káptalannak, majd 1505-ben ugyanezen ház fennmaradó részeit Segesdi Antal kanonok vásárolta és adta misealapítvány céljára (32 forint örökbér járt érte).

1081 Ezenfelül a káptalannak volt egy apotékája, amelyet évente 2 forintért adtak bérbe. 1513-ban István íjgyártónak (évi 6 forint), 1526-ban pedig Nyírő Ferencnek nyújtottak járadékkölcsönt (évi 20 forint), ezen jövedelmek felhasználása azonban nem ismert.

1082 A fenti adatokból világosan kitűnik, hogy a jövedelmek minden ismert esetben, vagy kanonoki stallum fenntartását, vagy pedig még inkább, misealapítványok dotációját szolgálták. Az egyházi alapítók - a káptalan prépostjai, illetve kanonokok - a budai ingatlanokban olyan biztos anyagi fedezetet láttak, amely kiszámítható, állandó jövedelmet jelentett alapítványuk zavartalan működtetése számára. A káptalannak, úgy tűnik, az alapító által adományozott háztulajdonaival kedvező tapasztalatai lehettek, mivel kitartóan törekedett a javadalmasházak gyarapítására. Ez még akkor is igaz, ha éppen az 1520 körüli adatok mutatják, milyen sok problémájuk volt a bérfizetéssel.

1083 A tizenhárom ingatlan közül nyolcat örökbérlet, míg ötöt járadékkölcsön terhelt, amely ebben az időben mintegy 232 forintot jövedelmezett évente. Feltűnő, hogy az öt járadékkölcsön összege (114 forint) közel egyenlő volt a nyolc örökbérlet összegével. (118 forint) A kölcsön tehát jövedelmezőbb járadék-kihelyezési forma lehetett, pedig a százalék két esetben is igen alacsony, mindössze 4%-os volt. A járadékkölcsönök által kihelyezett tőke igen komoly összeg, 2550 forint volt, a kölcsönt felvevő polgárok köre pedig igen előkelő. Általában a város vezető rétegéhez tartozó német távolsági kereskedők közül kerültek ki: a kölcsönzött összegek nagyságának sorrendjében Matthias Harber bíró (800 forint), Andreas Vogelweider (800 forint), Gregor Kunststock esküdt (400 forint), Nyírő Ferenc (400 forint) és István íjgyártó (150 forint). Megerősíti ezt a képet, hogy a jövedelmek alapját képező ingatlanok többségét is a város legértékesebb részén találjuk, vagyis a német városrész piacterének környékén, a Szt. György kápolna két oldalán és a Nyírő (Mindszent) utcában. Csupán két ház állt másutt, egy a Szombathelyen, míg egy másik az Olasz utcában (ezek után járt egyébként a két legalacsonyabb jövedelem). APOLGÁROK Vizsgálódásunk sorában utoljára hagytuk a polgárságot, hogy a rezidenciális szerep miatt nagy számban képviselt egyházi és nemesi háztulajdonok bemutatása, vagyis Buda más magyarországi városoktól jelentősen különböző jellegének kihangsúlyozása után elvégezhessük a sajátosan városi társadalmi réteg topográfiai elemzését. 1079 I486. VIII. 30. - Eszt. k. m. lt. 53-3-17, MOL Df 238101. 1080 1499. LX. 4. - Eszt. k. m. lt. 53-3-20, MOL Df 238104; 1501. II. 22. - Eszt. k. m. lt. 53-3-21, MOL Df 238105. 1081 1502. HL 2. - Eszt. k. m. lt. 53-3-26, MOL Df 238110; 1505. IV 13. - Eszt. k. m. lt. 53-3-27, MOL Df 238111. 1082 1510. V. 25. - Eszt. k. m. lt. 53-3-29, MOL Df 23813; 1513.1. 16. - Eszt. k. m. lt. 53-3-32, MOL Df 238116; 1526.1. 24. -Eszt. k. m. lt. 53-3-41, MOL Df 238125. 1083 A káptalan számára készített fizetési jegyzék 1524-ből öt adós nevét tünteti fel. (1524. LX. 29. - Eszt. k. m. lt. 53-3-38, MOL Df 238122) 1525-ben az esztergomi segédpüspök hét budai polgárt idézett meg a szentszék elé tartozásaik miatt. (1525. I. 16. - Eszt. k. m. lt. 53-3-40, MOL Df 238124) Egy 1525-ben, vagy 1526 elején készült jegyzék szerint öt javadalmasház után nem fizették meg teljesen a járadékot. (1525 körül - Eszt. k. m. lt. 53-3-35, MOL Df 238119)