Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Forrásaink arról számolnak be tehát, hogy a vár felépítése során a király két szerzetesrend támogatását vette igénybe: gyóntatói, a domonkosok lelki vezetését és a johanniták katonai tapasztalatait.

114 A budai, avagy pesti Castrum azonban nem pusztán menedékvárnak épült, fallal körülkerített üres területnek, ahová veszély esetén felmenekülhet a lakosság.

115 Az erődítmény méretei nem hagynak kétséget afelől, hogy tervezése során már számoltak állandó lakossággal, hiszen a vár karbantartásáról is gondoskodni kellett. IV. Béla már idézett szavai szerint a várat számos nép odarendelésével építtette fel. A gyors építkezéshez szükség volt munkásokra, akiket legkönnyebben a közeli királyi birtokokról (a budai clitium népei közül) lehetett odarendelni, ám ennél valószínűleg többről volt szó. A jelekből ítélve ugyanis az új vár magába foglalt egy Szombathely nevű hetipiaccal rendelkező települést a hegy északi részén, amelynek lakosságát később feltehetően a város magyar polgársága között találjuk.

116 Lakosságról tanúskodik a domonkos kolostor is, amelynek építését már 1252 körül befejezhették, mivel ekkor rendi nagykáptalan helyszínéül jelölték ki a rendházat.

117 A domonkosok tehát nemcsak a szigeti kolostoralapításban játszottak meghatározó szerepet, de jelenlétüket fontosnak tartották az új erődítményben is. A kolostor helyszínének és védőszentjének megválasztása szintén tanulságos, hiszen a helynevek alapján úgy tűnik, hogy a Szombathely szélén épült fel, patrónusa, Szt. Miklós, a kereskedők védőszentje volt, amely jellegzetes választás a korszak piaccal, vásárral rendelkező helységeiben.

118 Tudunk azonban egy másik egyházról is, amelynek eredetéről szintén megoszlanak a vélemények. Az új településre vonatkozó legkorábbi források ugyanis meglepő módon nem a várról szólnak, hanem az új budai hegyen álló Szűz Mária egyházról. 1247-ben a veszprémi káptalan oklevelet állított ki, amellyel tanúsította, hogy a telki, a budai Szt. Jakab és az új budai hegy egyházainak jövedelme a veszprémi püspököt illeti.

119 Egy évvel későbbről, 1248-ból fennmaradt egy pápai utasítás az esztergomi prépost számára, hogy vizsgálja ki a veszprémi püspök panaszát, amely szerint a fehérvári káptalan, a hévízi keresztesek, Pál és Oth ispánok, valamint más esztergomi és veszprémi egyházi és világi személyek lefoglalták a minden jogával a püspökhöz tartozó új budai hegyi Szűz Mária egyházat, továbbá dézsmákat, földeket, jövedelmeket és a fehérvári vásár vámját.

120 Érdemes figyelni a két oklevél érolyan aspektussal, amely Szűcs számára idegen volt, és amellyel nem szívesen számolt. Nevezetesen arról, hogy a királyt az isteni kegyelem kiesdeklése is vezérelte, amint az az 1255-ös oklevélben világosan olvasható. (Szűcs 1993. 58-59.) 114 A johanniták pontos szerepe máig felderítetlen. A jenői révnél, a szigeten épült kisebb várat szokás kapcsolatba hozni tevékenységükkel, ám erről is csak annyit árulnak el forrásaink, hogy a kereszeteseké volt. Ebből azonban inkább a Felhévízi stefanita rendházra gondolhatunk, amely amúgy is birtokos volt a rév mindkét partján. (Felmerült az egykori Császármalomnak keresztes várként való értelmezése is, amely azonban nem több feltételezésnél, középkori forrás nem ismer erődített helyet Felhévízen, vagy Szentjakabfalván. HORLER 1989.139.) IV. Béla király az ország közepén, a Dunánál épült várak védelmére hívta össze a johannitákat, tehát Visegrád és Buda új váraihoz. Joggal feltételezhetjük, hogy nem a falak védelme volt elsősorban a feladatuk, (amelyre egyébként adatunk nem is maradt), hanem katonai szakértelmük hasznosítása a helyszín kiválasztásánál és az erődök építésénél. 115 Ilyen jellegű menedékvár volt pl. a Szepességben az ún. Menedékkő, a „lapis refugii". 116 Ld. az előző fejezetben Szombathely tatárájárás előtti létére vonatkozó következtetést. 117 1252: „capitulum generale futurum in Ungaria apud Budám" (MARTÈNE-DURAND: Thesaurus novus anecdotarum. IV Paris 1717, 1702.); KUBINYI 1972. 130.J. 118 Máig nem egyértelműen eldöntött kérdés, hogy a domonkosok teljesen új épület emeltek-e, vagy megkaptak egy korábbi templomot, kápolnát, amint az sok egyéb esetben történt. Az ásató, H. Gyürky Katalin bizonyos falmaradványokat az első domonkos templomot megelőző szakrális épület maradványainak tartott, értelmezésére többféle lehetőséget is felvetett. (H. GYÜRKY 1981. 130-131; H. GYÜRKY 2001. 27-40.) Újabban Spekner Enikő foglalkozott a kérdéssel. (SPEKNER 2003. 100-101.) 119 1247: „Sciendum etiam, quod collatio ecclesie de Teluqui et sancti Jacobi de Buda et novi montis Budensis ad episcopum Weprimiensem pro sua, cui voluerit, pertinuit et pertinet voluntate." (Vasvári k. hh. lt. C.I.-l, MOL Df 262491, BTOE I. 33. sz.) 120 1248: „prepositus et capitulum Albense, magister et fratres domorum sancti Stephani regis de Strigonio et de Calidis aquis iuxta Budám, nobiles viri [...] et Paulus, Oth comités et quidam alii clerici et laici Strigoniensis et Vesprimiensis civitatum et diocesium, super ecclesia béate Marie de novo monte Budensi, ad eundem episcopum pleno iure spectante, decimis, terris, redditibus, debitis, possessionibus, tributo fori Albensis et rebus aliis iniuriantur eidem [episcopo Vesprimiensi]" (Veszprémi, k. m. lt. Dec. Budenses 2, MOL Df 200013, BTOE I. 34. sz.)