Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

telmezésénél arra, hogy mindkét esetben az egyház jövedelmeiről és a területileg illetékes veszprémi püspök próbálkozásáról van szó, hogy a jövedelmek felett jogát biztosítsa. Mivel a hegy fennsíkja úgy tűnik, hogy korábban a felhévízi keresztesekhez tartozott, akik a püspöki joghatóság alól magas szintű exemptiot élveztek, feltehető, hogy a püspök tiltakozása valamely egyházjogi változás kapcsán születhetett. Ez pedig lehetett éppen a Szűz Mária egyház alapítása is, amelyet ugyan 1255-ben felépítendőnek, 1269-ben pedig újonnan épültnek mondanak forrásaink, alapítása azonban már a 40-es évek végén bekövetkezhetett.

121 Más vélemények a korai Szűz Mária templomot a későbbi plébániatemplomot megelőző kápolnaként írják le, amely kapcsolatban lehetett a város alapításánál korábbi Szombathellyel.

122 Felmerült az a lehetőség, hogy a domonkos templom falaiban egy olyan korai templom maradványai rejtőznek, amely megelőzte volna a kolostor felépültét, és azonosítható lenne a Szűz Mária egyházzal.

123 A hagyományos nézet a korai Szűz Mária egyházat a későbbi Boldogasszony-plébániatemplom helyén keresi, amely nézetet ugyan támogatja a védőszent egyezése, valamint az épület rendhagyó elhelyezkedése a város alaprajzában, ám semmiféle ilyen jellegű maradvány nem került elő a templom 19. századi átépítése során.

124 A nézeteket Összefoglalva újból arra kell utalnunk, hogy a plébániatemplomot megelőző épületnek nem került elő nyoma, és amennyiben a domonkos kolostor templomát megelőző épületmaradványt valóban templomnak tartjuk, akkor is igen kérdéses a korai Szűz Mária templommal való azonosítása. A Szűz Mária templom 1247-es és 1248-as említéseit megfelelően értelmezhetjük az új plébániatemplom alapításának körülményei között is, éppen ezért a Boldogasszony plébániatemplomot megelőző korai Szűz Mária egyház feltételezése további bizonyítékokat kíván. A Castrum betelepítése a pesti német hospesek közösségének átköltöztetésével vált teljessé. A szakirodalom ma egységesen elfogadja azt a történeti forrásokra épített következtetést, hogy a költözés az újabb mongol támadásról érkező hírek hatására kezdődött meg, közel azonos időben a fehérvári és az esztergomi polgárok számára elrendelt hasonló áttelepüléssel.

125 Aránk maradt korabeli iratok szerint a tatárjárás után a visszatérő régi pesti polgárok és az újabban beköltöző vendégek még Pest város romjai között kezdték meg újra életüket. Ennek bizonyítéka a Pest számára 1244-ben kiadott kiváltságlevél, amellyel a tatárjárásban megsemmisült privilégiumot kívánta a király pótolni. Az okiratot Pest villa vendégeinek állították ki, és hogy ez a bal parti Pesttel azonos valóban, igazolja a Duna túlpartján fekvő Kispest említése is.

126 1243-ban újította meg a király azt a tatárjárás előtt tett adományát, amellyel a kispesti Szt. Gellért királyi kápolnát a kegyúri jogokkal együtt a péterváradi ciszterci monostornak adta.

127 1246-ban királyi ítélet kötelezte a pesti hospeseket, hogy a budai káptalan régi sóvámszedési jogait ne akadályozzák.

128 Ezután forrásaink kilenc évig hallgatnak, majd már az újonnan épült várra vonatkoznak: az idézet 1255-ös adománylevelekben hallunk először a pesti várban felépítendő királyi 121 A források ilyen értelmű magyarázatát baráti beszélgetéseinkben Spekner Enikő vetette fel, aki a kérdésnek külön tanulmányt szentelt. SPEKNER 2003. 91-112. Gondolatainak mindig készséges megosztását köszönöm Neki. 122 JANKOVICH 1959. 82-83; KUBINYI 1961. 126-127; KUBINYI 1964. 100; KUBINYI 1972. 28. 123 H. GYÜRKY 1981.130-131; H. GYÜRKY 2001. 27-40. 124 CSEMEGI 1955. A Schulek-féle átépítés során a templom padlóját a sziklafelszínig feltárták, de korábbi templom falmaradványaira nem akadtak. A kiásott sziklafelszínről készült felmérési rajz a BTM Kiscelli Múzeumának Építészeti Gyűjteményében található, másolata megtekinthető a BTM állandó középkori kiállításán. A rajz nem szerepel Csemegi monográfiájában. A másodlagos helyzetből előkerült korai kőfaragványok önmagukban nem bizonyítanak egy, a helyszínen állt korábbi templom mellett. 125 Ebben egyetértett Fügedi Erik, Györffy György, Kubinyi András, Szűcs Jenő és Zolnay László. Az 1243-as oklevélben szereplő Vetus Buda véleményünk szerint későbbi betoldás, amely a korabeli olvasó számára értelmezi a pontos helyet. Az oklevél ugyanis csak 1295-ös átiratában maradt fenn, és szövegében egy esetben fordul elő a kifejezés, mellette pedig megtaláljuk az egyszerű „dicte ville Budensis" kifejezést is. Jogosan gondolhatunk tehát későbbi interpolatióra. 1243/1295: „...cives de WeíeriBuda..." (MOLDl 106086,BTOEl. 25. sz.) 126 1244/1496: „... cum tempore persecutionis Tartarorum... hospites nostri de Pesth super ipsorum libertate confectum et concessum ammisissent...", „.. .Minor Pesth ultra Danubium sita..." (Pozsony v. lt. 2173, MOL Df240797, BTOE I. 27. sz.) 127 1243/1503/1504: „...sancti Gerardi de Minori Pesth..." (Eszt. k. m. lt. 66-2-10, MOL Df 238252, BTOE I. 26. sz.) 128 1246/ 1457: „.. .hospites nostras Pestienses...", „.. .hospites de Pest..." (MOL Dl 16, BTOE I. 30. sz.)