Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

komoly megbontása a 12. század végén következett be a keresztesek megjelenésével. 1187-ben Hl. Orbán pápa jóváhagyta a H Géza király által Jeruzsálemben alapított stefanita lovagrendet, és megerősítette kiváltságait, közte a hévízi Szentháromság egyházat, amelyet EQ. Béla király adományozott a kereszteseknek.

89 Az egyház tehát már korábban is létezett, feltehetően a szolgálónépi település plébániája volt. Az adományozással együtt, vagy kevéssel utána a terület és a szolgálónépek többsége is a keresztesek birtokába jutottak, 121 l-ben Hévíz már Budától független területként szerepelt. Buda határjárását ekkor egy kör alakú kőnél (római mérföldkő?) kezdték, ahol Hévízzel volt határos.

90 Ez a hely a mai Újlak területére esik (valószínűleg az aquincumi legio-tábortól délre eső első mérföldkőnél). A keresztes konvent első említése már a tatárjárás utáni időből származik, mégis nagyon valószínű, hogy a Szentháromság templom mellé hamarosan rendházat is építettek, magát az adományt pedig alapvetően a gyógyhatású hévizek és a rend ispotályos jellege befolyásolhatta, bár erről a ránk maradt iratok hallgatnak. Felhévíz korai történetének homályos és sokat vitatott pontja Gézavásár kérdése. II. Géza király 1148-ban kelt, de csupán 1253-as átiratban fennmaradt oklevelében a budai prépostságnak adományozta Gézavásár vámját, Pest és Kerepes kikötőinek vámját, továbbá hajóvámot, és megerősítette a halászat jogát a Megy er és a Nagy- (Csepel-) sziget közötti Duna szakaszon, amelyet még Szt. László király adományozott.

91 Az adománylevelet 1465-ben a budai káptalan úgy értelmezte, hogy a Gézavásár vámja kifejezés a jenői réven szedett vámjogokra vonatkozik.

92 A két oklevél adatai ellentmondásosak, ezért értelmezésükre többféle lehetőség is kínálkozik. Az egyik vélemény szerint a káptalannak adományozott vám eredendően réwám, ám ez bizonyítja, hogy a vásár is létezett már ekkor, mégpedig feltehetően I. Géza király óta, és ez volt a későbbi Felhévízen tartott, budai pünkösdi vásár őse.

93 Mások az adománylevél szavait szó szerint értelmezve vásárvámnak tartják az adományt, a vásár helyét pedig Felhévízen feltételezik.

94 Felmerült az interpoláció lehetősége is, sőt a legszélsőségesebb, bár mára megcáfolt vélemény egyenesen hamisnak tartotta az adománylevelet.

95 Egyéb források által is igazolt 1187: „ecclesia sancte Trinitatis de Calida Aqua" (Eszt. Prim. lt. Arch. Eccl. Vet. 3, MOL Df 248963, Str. I. 133.) 1211 : „territórium vero Budensis ecclesie ... : prima meta est inter Budam et Calidas Aquas" (MOL Dl 105991, BTOE I. 5. sz.) 1148/1253: „tributum fori Geysa et tributum portus Pest et Kerepes, navium etiam cum vino sive cum salibus ascendentium sive cum aliis venalibus descendentium eidem ecclesie regie maiestatis auctoritate condonare curavi; preterea piscaturam, que vulgo tona dicitur a portu Meger usque ad Magnam Insulam regis, sicut rex Ladislaus ad usum eiusdem ecclesie ordinaverat, eisdem litteris feci roborari, tali tarnen tenoré, ut absque voluntate prepositi vei capituli eiusdem nullus ibi piscari presummat." (MOL Dl 105992, BTOE I. 1. sz.) 1465/1465/1720: „licet iidem prepositus et capitulum habeant quoddam tributum circa Calidas Aquas superiores Budenses in portu Danubii in comitatu Pilisiensi habitum, quod condam... Geysa secundus rex Hungarie perpaetuam elemosynam... ecclesiae eorum donasset, quodque tributum fori Geysa vocaretur" (MOL Dl 67/1. Fol. 33v-34v, MTT 12 (1863) 21.) Pálóczi László országbíró 1465. május 13-án utasította a pilis megyei szolgabírákat, hogy tartsanak vizsgálatot a budai káptalan panaszára, amely szerint a budai polgárok elkerülik a vámfizetést, sőt hatalmaskodnak a vámszedőkkel. Az oklevélben a vámjog bizonyítását a káptalan beadott panasza szerint írták le, tehát ezt a káptalan véleményének kell tartanunL A pilis megyei szolgabírák a lefolytatott vizsgálatok után 1465. december 16-án jelentették, hogy a káptalan vádjai igaznak bizonyultak. KUBINYI 1964. 87-89,111-115.; KUBINYI 1972. 23-25. Vásárvámnak fordította Szentpétery Imre, Kumorovitz L. Bernát és Györffy György is. (RA 77. sz; KUMOROVITZ 1964. 80; GYÖRFFY 1973.271.) Gárdonyi Albert, miután meggyőzően eloszlatta Salamon Ferencnek az oklevéllel szemben támasztott kifogásait, a tributum fori Geysa kifejezést vásárvámnak értelmezte, a vásár alapítását I. Géza idejére tette, helyét pedig az 1465-ös oklevél segítségével Felhévízzel azonosította. (SALAMON III. 17; GÁRDONYI 1943a.) Györffy György átvette Gárdonyi okfejtését (idézet nélkül), amihez a maga részéről hozzátette, hogy feltehetően szombati hetivásárról lehetett szó. (GYÖRFFY 1973. 269-271.) Később, Történeti földrajzában Györffy a vásárt Buda-Váraljánál tárgyalta, hangsúlyozva Felhévíz és a Váralja közös eredetét. (GYÖRFFY 1998. 626-627.) Az érvelés használói nem vettek tudomást arról az ellentmondásról, hogy 1465-ben a káptalan réwám jogát akarta érvényesíteni, vásárvámról nem tudott. Szentpétery Imre nem kételkedett az oklevél hitelességében, Salamon Ferenc formai és tartalmi kifogásait nem tartotta meggyőzőknek. (RA 77. sz.; SALAMON III. 17.) Salamon érveit részletesen Gárdonyi Albert cáfolta (GÁRDONYI 1943a. 15-17.) Györffy feltételezte, hogy az átírás során a szövegen változtattak (GYÖRFFY 1971. 89.j.), Püspöki Nagy pedig interpolációra gyanakodott a meghatározatlan mértékű vásárvámra és a pesti révből a tihanyi apátságot illető részre hivatkozva. PÜSPÖKI NAGY 1991. 100-101.