Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

történelmi tény a budai káptalan vámszedési joga a jenői réven, ugyanakkor az is jól ismert, hogy a budai pünkösdi vásárok vámjával nem rendelkezett a káptalan, azt a szigeti apácák szedték. Ezért Gézavásár vámját csak réwámnak tarthatnánk, amely azonban ellentétben áll az adománylevél szövegével (tributum fori... et tributum portus...). Értelmezésünk iránya tehát végül is attól függ, hogy hitelt adunk-e a káptalan 1465-ben leírt érvelésének, vagy sem. Ennek eldöntésére azonban nem rendelkezünk egyéb forrással. Be kell lámunk, jelen adataink sajnos még arra sem elégségesek, hogy hiteltérdemlően bizonyítsuk Gézavásár azonosságát Felhévízzel.

96 Az 1148-as oklevél szövege és 1465-ös értelmezése közötti ellentmondást megnyugtatóan csak újabb forrás segítségével lehetne tisztázni, Gézavásár vámjának pontos értelme és helye addig homályban marad előttünk. Témánk szempontjából fontos kérdés, hol terült el Felhévíz déli határa. Rendelkezésünkre áll egy 1290-ből származó irat, amelyben a hévízi tizedkerület határait írták le. (5. kép) A dézsmakerület természetesen egyházjogi fogalom és nem feltétlenül esik egybe a feudális birtokhatárokkal. Azonban esetünkben a keresztesek hévízi Szentháromság egyháza rendi kiváltságainál fogva exempt státuszt élvezett, és mint a település plébániáját illették meg a település egyházi jövedelmei, elsősorban a szőlődézsma.

97 A tizedkerületnek eredetileg tehát a felhévízi plébániához kellett tartoznia. 1290-ben a felhévízi dézsmakerület déli határa még a zsidó temetőig ért. Ezt a helyet az előkerült korabeli sírkövek alapján a mai krisztinavárosi Attila - Mikó - Pauler - Roham utcák határolta háztömb területével azonosíthatjuk. A felhévízi egyházi hatóság tehát kiterjedhetett egészen a Várhegy északi kétharmadára, hiszen 1290-ben a dézsmakerület a zsidó temetőtől a hegyen épült város faláig tartott jelezve, hogy a tatárjárás után épült Castrum jelentős részét a hévízi plébánia területéből szakították ki. Ugyanerre az állapotra utal, hogy 1248-ban a veszprémi püspök mások mellett a hévízi kereszteseket vádolta azzal, hogy a budaújhegyi Szűz Mária egyház jövedelmeit elfoglalták. A Várhegy északi, nagyobb része tehát úgy tűnik, hogy a felhévízi keresztesek egyházi kötelékébe tartozott a tatárjárás előtt. A feudális birtokos kérdése azonban már ennél bonyolultabb kérdés, mivel Hévízen a tatárjárás előtt bizonyíthatóan éltek királyi szolgáltatónépek, sőt magáníoldesúri tulajdont is ismerünk. Most már szembe találjuk magunkat a budai történetírás és helyrajz egyik sarkalatos és sokat vitatott kérdésével, nevezetesen: Volt-e már a tatárjárást megelőzően is település a Várhegyen, és ha igen, hol és milyen formában? A kérdésre egyenes választ adni nem lehet a tatárjárást megelőző források hiánya miatt. A történészek és régészek következtetései éppen ezért csak a város alapítását követő korszak adataiból indulhatnak ki, mégis elégséges alapot nyújtanak ahhoz, hogy a feltett kérdésre igennel feleljünk akkor is, ha fontos részletek egyelőre homályban maradnak előttünk. A történetírás számára elsősorban a budai Szűz Mária egyház korai említései és helye, a castrum-on belüli kettős piactér, a két plébánia templom, a magyar és német etnikum, valamint a Szombathely elnevezés vetnek fel olyan kérdéseket, amelyeknek magyarázatára különféle elméleteket, megoldásokat dolgoztak ki. A város keletkezésének kérdését boncolgató egyik vélemény szerint a privilégiumban ugyan nincs nyoma annak, hogy az alapítás előtt lett volna település a Várhegyen, mégis bizonyos jelekből arra lehet következtetetni, hogy a hegy északi részén kisebb telep állott. A Szombathelyen tartott hetivásárnak az országos vásár helyétől független keletkezése, a Boldogasszony plébánia királyi kápolna eredete, a Szt. Mária Magdolna templom egyedülálló helyzete és a Kammerhof körül feltételezett királynéi szálláshely és birtokközpont arra a következtetésre vezették, hogy a Várhegy északi részén a város tervszerű megalapítása előtt önálló telep állt, amely a királynő birtokában volt és hetivásárral rendelkezett a 12. század második fele óta.

98 A Duna mentén, Komárom megyében ismert egy másik Gézavásár is, amelyről szintén csupán egyetlen forrás emlékezik meg, további sorsa ismeretlen. Nem lehet kizárni további Gézavásárok létét sem. 1284: ,JMma siquidem meta incipit in loco fori Geyse regis" (Eszt. Prim. lt. Q-l-16, MOL Df 248532) a mai Csallóközaranyos határában. A veszprémi püspök ezt is vitatta, és a 14. században a per megegyezéssel zárult. FÜGEDI 1961. 78-81; FÜGEDI 1964. 771-781.