Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Ekkor már a Duna mindkét partján német eredetű vendég telepesek éltek. 1225-ben a királyi alapítású egyház jogaira igényt tartó pesti plébánost szorította rá a pápa, hogy a kispesti szőlők és szántóföldek után járó dézsmát ne magának szedje be, hanem engedje át a területileg illetékes veszprémi püspöknek. A váci egyházmegye területén élő pesti németek („Theutonicr) ugyanis a Duna jobb partján, már a veszprémi püspökség területén bírtak szőlőkkel.

73 A pesti és kispesti hospes település alapításával szinte egyidős tehát a veszprémi püspökkel folytatott dézsmaper, amely évszázados feladatot adott az egyházi bíróságoknak.

74 1236-ban Róbert esztergomi érsek hozzájárulását adta, hogy IV. Béla király ne csak a kispesti Szt. Gellért egyház kegyúri jogát, hanem annak jövedelmeit, valamint sasadi és Örsi kápolnáit is az általa alapított péterváradi ciszterci monostornak adja.

75 Ez az adat jelzi a szőlők rendkívül értékes voltát, egyben fényt vet a hospes telepítés előtti állapotokra is. Sasad és Örs ugyanis egymással szomszédos királyi tulajdonú szőlőtermelő községek voltak, és a Kispesttől Örsig terjedő terület felölelte a Svábhegy déli oldalán elterülő teljes szőlőtermelő vidéket. A két kápolna egyházjogi alávetettségéből arra következtethetünk, hogy Kispest lehetett eredetileg az itteni szőlőtermelő királyi birtok központja, hiszen a Szt. Gellért plébánia magánegyház jellegű volt, vagyis az egyházi függés a világi birtok függelmi viszonyait is tükrözte. A király ezt az adományát a tatárjárást követően 1243-ban megújította, hosszantartó pereskedésnek vetve meg az alapját az apát és a területileg illetékes veszprémi püspök között. A kispesti szőlők méreteibe enged bepillantást nyerni az az 1240-ből származó oklevél, amelyben a kánai és telki apátok 200 hold szőlőjéről olvasunk. A kispesti szászoktól (,jSaxonibus") sikerrel perelt szőlőt a veszprémi püspök beleegyezésével adták az apátok pesti németeknek („Theutonicis") bérbe.

76 A névhasználat eltérő eredetű közösségekre utal, a kispestiek esetében - hasonlóan az erdélyi „szász" betelepülőkhöz - feltehetően a Rajna vidékről érkezett telepesekre gondomatunk, míg a pestiek többségükben dél-német és osztrák eredetű vendégek voltak. Az 1244-ben megújított pesti kiváltságlevélbe a kispestieket, mint különálló jogállású közösséget vették be, hiszen a felsorolt szabadságok közül csak kettő (a hajók megállításának joga és a csöböradó alóli mentesség) illette meg őket.

77 A két település és közösség különállását jelzik önálló plébániáik is, a kispesti Szt. Gellért egyház önállóságát és exempt státuszát a középkor végéig megőrizte. A Várhegytől északra eső völgy végén, a mai Rózsadomb lábánál felfakadó forrásoknál alakult ki a tatárjárást megelőző idők másik települése, Felhévíz. A földrajzi fogalom elsődlegesen a híres hévforrásokat jelezte, bármit, ami ezekhez közel esett magukról a forrásokról neveztek el. A korabeli iratokban a keresztesek egyházát, a szigeti apácák földjeit, népeit, udvarházát, a fürdőket, malmokat, hajósokat a legtöbb esetben az in, vagy de praepositioval és az ehhez tartozó egyes, vagy többes számú ablativusos formával jelölték meg, vagyis egyszerűen a Hévizeknél, Hévizeken kifejezést használták.

78 Abban a néhány esetben is, amikor a helyiséget megnevezték a villa szóval, mellette a calide aque alakot találjuk.

79 A forrásokat már 1339-ban magyarul Hévízfőnek nevezték egy oklevélben, míg az onnan a Dunába elfolyó melegvizű patakok voltak tulajdonképpen a hévizek, az Aque Calide.™ Egyes esetekben kitették a felső, 73 1225.1.11. - Veszprémi k. m. It. Dec. Episc. 2, MOL Df 200005, BTOE I. 12. sz. 74 Ennek egyik első jele: 1232-ben Dénes nádor Ítéletét erősíti meg a király, miszerint Róbert esztergomi érsek megesküdött, hogy mindkét Pest polgáraival szemben a veszprémi püspök régóta és mindig dézsmálóhellyel bírt. (Veszprémi k. m. lt. Dec. ep. et cap. 7, MOL Df 230056, BTOE I. 16. sz.) 75 1236. VEI. 29. /1504.1. 26-27. - Eszt. k. m. lt. 66-2-10, MOL Df 238252, BTOE I. 21. sz; 1237. VI. 24. / 1385. VI 28. - MOL Dl 216, BTOE I. 22. sz; 1243. VUL 23-31. között / 1504.1. 26-27. - Eszt. k. m. lt. 66-2-10, MOL Df 238252, BTOE I. 26. sz. 76 1240. ÜL 25. - Veszprémi k. m. It. Dec. Episc. 5, MOL Df 200008, BTOE I. 23. sz. 77 1244/1496: „Item Minor Pesth ultra Danubium sita quantum ad naves ascendentes et descendentes et cibriones non solvendos consimili gaudeat libertate." (Pozsony v. lt. 2173, MOL Df 240797, BTOE I. 27. sz.) 78 GYÖRFFY 1998. 634-636. 79 1291: „in predicta villa Calide Aque" (MOL Dl 1330, BTOE I. 256. sz.), 1320: „in villa Calide Aque" (MOL Dl 1985, A I. 541) 1323/1323: „Darum in villa sancte Trinitatis de Aquis Calidis" (MOL Dl 76330, ZI. 245), 1329: „macellum in villa Calide Aque iuxta murum cymeterii ecclesie sancte Trinitatis" (MOL Dl 24670) 80 1339: „in superiori capite seu ortu Aque Calide... vacuum fundum Hewyz jew vulgariter nuncupatum ad villám sancti Jacobi spectantem" (MOL Dl 3376, CDH VIII/4. 370)