Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

illetve a budai, Budánál lévő jelzőket is, megkülönböztetésül a Gellért-hegy lábánál fakadó alsó, avagy kispesti hévízforrásoktól. Ám míg Kispestnél a hévizek a korai időben nem váltak névadóvá, Hévízen a forrásokból kiömlő patakok, tavacskák különleges természeti jelenségéről nevezték meg a helyet kezdettől fogva. A hévizek környékét egyébként Buda területének tartották, ennek jele, hogy még a 14. és 15. századokban is, amikor már sem az óbudai királyi, majd királynéi birtok, sem Buda város nem volt tulajdonosa az itteni településnek, gyakran előfordul keltezésekben a Budán a hévizeknél kifejezés.

81 Nem más ez, mint a régi állapotot tükröző hagyományos elnevezés. A jelek szerint ugyanis Hévízen eredendően valóban a budai királyi udvarhoz tartozó szolgáltató népek éltek. A róluk szóló írott források ugyan csak a tatárjárás utáni korszakból maradtak fenn - ekkor már általában eladományozásukról olvashatunk -, ám feltétlenül még a tatárjárást is megelőző birtokszerkezethez tartoztak. Elsősorban a jenői rév hajósait kell említenünk, akik a Duna bal partján Jenő faluban, a jobb parton pedig Hévízen éltek. Akikötőt későközépkori források alapján nem sokkal lejjebb kereshetjük attól a helytől, ahol a hévizek a Dunába ömlöttek, tehát a mai Margit híd északi oldalán.

82 A libertinus jogállású hajósok Esztergom és a Nagysziget közötti Duna szakaszon teljesítettek szolgálatot a királynak, nyilvánvalóan a réven is ők vitték át az utazókat.

83 Szőlőműves conditionarius-dkróX is olvashatunk, bizonyítva, hogy a tatárjárás után részletesen is megismert gazdag szőlőtermelő domboldalakat már a tatárjárás előtt is művelték.

84 A királyi szolgáltató népek birtokközpontja egy kisebb királyi udvarhely volt, amelyet csak 15. századi forrásból ismerünk Béla király kúriája néven, ekkor már a szigeti apácák kezén.

85 Az apácák földje és az egykori királyi kúria a későbbi budai városfal mellett feküdt, tehát a mai Bem József utca és Fekete Sas utca között, amelyet még a 18. században is Königsbergnek neveztek.

86 A királyi birtokközpont mellett meg kell emlékeznünk a Kartal nemzetség részbirtokairól. A nemzetség mind Hévízen, mind Jenőn rendelkezett földdel, népekkel, Jenőn a kikötő egy részével, Hévízen malommal. Tulajdonuk igen ősi lehetett, feltehetően a honfoglalásig visszavezethető. A 12. század végén Anonymus a nemzetségi hagyományok alapján úgy tudta, hogy Árpád adományozta Kündünek az Attila király városától Százhalomig és Diósdig elterülő földet, fiának, Kurszánnak pedig egy várat.

87 Közlése pontatlan és egyes elemeiben regényes is (a vár, Kurszán apjának neve), mégis magyarázatul szolgálhat a nemzetség birtokmaradványainak eredetére.

88 A királyi uradalom 81 1246/1383/XVm: „Darum Budae apud Calidas Aquas" (Koháry-Coburg cs. lt. 5-12796, MOL Df 282619, CDHW/l. 409) 82 KUBINYI 1964. 103-110. 83 [1267]: „Weyteh, Dragchynum, Kol, Seegen, Nycolaum, Lucachium et Petrum libertinos nostras ad clicium nostrum Budense pertinentes de Calidis Aquis et de Yneu, qui nobis servire debebant in navibus usque Strigonium et usque Insulam Magnam" (MOL Dl 784, BTOE I. 79. sz.) 84 1277: „quosdam conditionarios suos ad clicium pertinentes existentes in Calidis aquis, Hetem videlicet, Thomam, Petrum dictum Sokorou, solutores dimidii fertonis ad ipsum clicium, item Chydur et Johannem filium Stephani vinidatores" (MOL Dl 966, BTOE I. 148. sz.) 85 1432/1432: „octo sessiones iobagionales ipsarum ac curiam condam Bele regis in possessione Felhefvijz vocata habitas" (MOL Dl 12452, BTOERl. 1015. sz.) 86 KUBINYI 1964. 121-122. 87 „et in eodem loco Cundunec patri Curzan dedit terram a civitate Atthile regis usque ad Centum Montes et usque ad Gyoyg et filio suo dedit unum Castrum ad custodiam populi sui. Tune Curzan Castrum illud sub suo proprio nomine iussit appellari, quod nomen usque in hodiemum diem non est oblivioni traditum." (SRH I. 95) 88 Kurszán apjának neve valójában méltóságnév. 14. századi források az egykori aquincumi legio tábor amphitheatrumának romjait nevezik Kurszán várának. 1332: „ex parte loci antiqui castri Kurchan vocati" (MOL Dl 2762; A II. 636), 1373: „in territorio Veteris Bude existentem... inter antiqui castri Kurchan vocati locum et curiam reginalem ac ortum lapideum adiacentem usque magnam viam et claustrum beaté Virginis sanctimonialium de Veteri Buda se extendentem" (MOL Dl 6136), ld. GYÖRFFY 1955. 9^10. A Kartal nembeliek birtokai Hévizén, Szenjakabfalván és Jenőn: Kartal nb. Uza fia Péter budai szőlőt és felhévízi malmot hagyott a szigeti apácákra 1270-1273 körül. (MOL Dl 1057, BTOE I. 165. sz.) Buda 1211-es határjárásából ismert az Uzahárshegye. (MOL Dl 105991, BTOE1. 5. sz.) 1295-ben a Kartal nb. Szecsői Kabas Tamás fia Tamás felhévízi polgár(!) a szentjakabfalvi Ujmálon volt szőlőbirtokos. (MOL Dl 1432, BTOE I. 279. sz.) 1297-ben Kartal nb. Ják ispánnak ugyancsak az Ujmálon volt szőlője. (MOL Dl 49685, BTOE 1.296. sz.) 1495-ben egy Korean nevű szőlőt említenek Óbuda város határában. (BÁRTFAI 1938. 289) Jenőn a nemzetség számos tagjánok volt földje, részük volt a kikötőben is (GYÖRFFY 1998. 523-525. 'Jenő')