Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
*** 2.2.20. csáktomyai Ernuszt Gáspár - Bornemissza Pál ,JSzt. György utca, Szt. György egyházzal szemben 1 '' 1541-ben Ferdinánd király a néhai csáktomyai Ernuszt Gáspár magvaszakadtával a koronára szállott házát a Szt. György kápolnával szemben, a keleti oldalon eladományozta Bornemissza Pál királyi titkárnak. (1541. n. 2.) Az adományról a Habsburg udvarban szolgálatot teljesítő Pál püspök sohasem feledkezett meg, bár a valóságban sohasem birtokolta a házat. Végrendeletében komornyikjára és fogadott fiára, vizucsányi Bornemissza Sándorra hagyta a török kézen levő ingatlant. (1577. LX. 22.) Ernuszt Gáspárról feltételezhetjük, hogy atyjától örökölte a házat. KRITIKA Amint arra már utaltunk, a Szt. György piac keleti házsora a Vámegyed legrégebben és legalaposabban tanulmányozott része. Csánki Dezső már 1904-ben külön tanulmányban foglalkozott a Szt. János kapu melletti telkekkel, Gárdonyi Albert 1943-ban részletes tanulmányt közölt az itteni házakról, amelyeket később Czagány István részletes építéstörténeti elemzésnek is alávetett. 562 Csánki azonban csupán Mátyás király korszakával foglalkozott, Gárdonyi pedig lényegében átvette Csánki adatait, amelyeket a 18. századi ingatlantörténettel egészített ki. Pataki Vidor elődeinél jóval nagyobb körű okleveles adatot használt fel, mégis sajnálatos módon ezen a házsoron meglehetősen összezavarta az összefüggéseket, különösen a korai időszakra vonatkozókat. Talán legnagyobb tévedése az esztergomi érsekség kettős háztulajdonának hibás rekonstrukciója volt. Nem ismerte fel ugyanis, hogy a „pocakos" János kőfaragóra és zsidó tulajdonosokra vonatkozó 14. századi adatok a későbbi érseki házakhoz köthetők, és erre a hibára később a szakma komoly elméleteket épített (a korai zsidónegyed megszüntetésével, a déli királyi palota kiépülésével kapcsolatban). A téves azonosítás részletes kritikáját a régi Zsidó utcánál már ismertettük. Az érseki házra vonatkozóan további hibás azonosításokat is találhatunk, és ez abból fakad, hogy a szintén Kanizsai János érsek alapította esztergomi Szt. István protomártír káptalan egyik Szt. György téri házáról szóló adatokat kapcsolatba hozta az érseki házzal, holott a szomszédok nevei által ezek biztosan elkülöníthetők. Valószínűleg ezért képzelte el azt a helyzetet, hogy János érsek idején egy telken több kisebb ház állt, amelyek így különféle módon voltak szomszédosak egymással. A valóságot ezzel szemben Péter, a Szűz Mária kápolna rektora mondja el, amikor 1434-ben bérbe adja a kápolna két szomszédos háza közül a kisebbiket Tamás vargának: „elölről kezdve egészen a város faláig". Tehát nem egy épületről van itt szó az iratban, hanem a teljes telekről épületekkel együtt. A ház szó a középkori városi oklevelekben általában a teljes beépített telket jelentette. Hasonlóképpen nem tartoznak ide a Szűcs Tamásra vonatkozó oklevelek, mivel ezek a pécsi püspök házától északra elhelyezkedő telekre vonatkoznak, a Szűz Mária kápolna házai pedig ezzel délről voltak szomszédosak. Egyébként Pataki nem számolt azzal, hogy az ő idejében egységes Dísz tér 1-2. számú telken (vagyis az akkori Külügyminisztérium helyén) a múlt századi bontásig három teljes telek terült el. Éppen ezért telekrekonstrukciója elcsúszott. Nála a saroktelekre vonatkozó adatok kitöltik a teljes 2. számot (ám ez csupán az itt állt legdélibb telekre vonatkozhatott), az esztergomi érsek háza már a 3. számú telken áll (holott annak zöme a 2. számú telekre esett és csak egy kis része nyúlt át a 3. számra), a pécsi püspök háza a 4. számú telken emelkedik (ez a 3. számú telekre helyezhető el) és így tovább. Pataki tévesen szerepeltette az esztergomi Szt. István protomártír káptalan házát a pécsi püspök szomszédságában. Azonosítása azon alapult, hogy a káptalan háza az örményesi pálosok házának CSÁNKI 1904; GÁRDONYT 1943; CZAGÁNY 1968.
