Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

megsemmisítettek még egy (esetleg két) tornyot.

186 A nyugati oldalon a tornyokat kb. 65-70 méter távolságra helyezték el egymástól, és úgy tűnik, hogy váltakozva készítettek félköríves és négyzetes tornyokat. A tornyok egységes szerkezetűek, és mindenütt a már kész városfalhoz épültek hozzá, ám pontosabb keltezéssel eddig sehol sem sikerült megállapítani, hogy az eltérő építési fázis, mekkora időbeli különbséget jelöl. Az északi oldalon a Hadtörténeti Múzeum udvarán, illetve az Állami Nyomda területén került elő három torony, illetve már az Erdélyi bástya közelében egy újabb torony részlete.

187 A keleti oldalon eddig ugyan még nem tártak fel ilyen tornyot, csupán a várfal egyes szakaszai láttak napvilágot,

188 de oklevelek említenek ezen az oldalon is tornyot a városfalon.

189 A keleti, a folyó miatt védettebb oldalon ugyanakkor három egyházi épület szentélye is a várfalakhoz épült: a domonkos és a ferences kolostor, valamint valószínűleg a Boldogasszony-egyház, a németek plébániája is.

190 A kapuk elhelyezése ugyancsak tervszerűségre mutat. Két kapu nyílott egymással szemben a hegy elkeskenyedő déli részén felvezető völgyek torkolatánál közvetlenül a város piacterére, a későbbi Szt. György piacra. Keletre, a Duna felé a Szt. János kapu,

191 nyugatra, a szőlőhegyek és a Fehérvárra tartó országút felé pedig a Zsidó kapu.

192 A harmadik kapu a város északi falán Szombathelyről, szintén piactérről nyíló Szombat kapu volt, amely az esztergomi országútra vezetett.

193 Oklevél emlékezik meg a Kammerhof mellett nyíló kapuról, azonkívül szintén csak írásos említésből ismert a nyílván dél felé nyíló Kreinfeld-i kapu, amelyet egyelőre nem tudunk helyhez kötni.

194 A 19. században az összes kaput lebontották, régészeti feltárásuk pedig még nem történt meg. A fennmaradt ábrázolásokból és térképekből annyi állapítható meg, hogy a kapuk négyzetes A Fehérvári kaputól délre Zolnay László figyelte meg a következő tornyot vízvezeték építés kapcsán 1981-ben, majd Végh András tárta fel mind a tornyot, mind a mai Palota úttól a volt Főhercegi palotáig terjedő várfalszakaszt 1998-2000 között. (ZOLNAY 1984. 205; VÉGH 2003b. 183-184) A Főhercegi palota pincéi megsemmisítették a IV Béla kori városfalat, de az egykori Lovarda köztől délre Magyar Károly feltárta az ún. északi cortina falig vezető teljes szakaszát 1994-2000 között (Nyékhelyi Dorottya és Magyar Károly ásatása és szíves közlése alapján). Az Árpádkori városfal és a jóval később készült északi cortina fal csatlakozásánál a várfalhoz közvetlenül vezető lépcsőt talált Magyar Károly, amely feltehetően az itt állt, de a cortina fal építése miatt elbontott városfaltoronyhoz vezetett. Innen délre a királyi palota ún. északi előudvarának ásatásán egy négyzetes tornyot tárt fel Zolnay László 1975-ben (ZOLNAY 1984. 205), majd pedig ezt hitelesítette Magyar Károly 1987-ben (MAGYAR 1992. 110-112), illetve ettől tovább délre a Gerevich László vezette feltárások ráleltek egy félköralakú toronyra (ez az ún. „patkótorony") 1956-ban (GEREVICH 1966), amelynek külső sikját csak az Udvarlaki őrség épületének lebontása után Zolnay László tárhatta fel. (ZOLNAY 1984. 205; MAGYAR 1992. 112.) A városfal teljes vonala is napvilágra került, amely a királyi vár ún. B. Szárazárkán át vezetett egészen a Csonkatoronyig, amelyen túl már nem volt követhető. Bencze Zoltán 1987-1990 között tárta fel a belső falat és tornyát a Hadtörténeti Intézet udvarán. (BENCZE 1987a, BENCZE 1987b, BENCZE 1988, BENCZE 1989; BENCZE 1990) Ugyanő a volt Állami Nyomda területén 1996-ban és 2000-2002 között két újabb torony maradványait és a belső városfal hosszú szakaszát ásta ki. (BENCZE 2003) Az Erdélyi bástya mellett Zolnay László végzett leletmentést. (BTM Adattár) A domonkos kolostor feltárásain került napvilágra a fal részlete. (H. GYÜRKY 1981. 50.1. mell.). 1509. El. 16. - Pannonhalmi Főapátság hh. lt. Capsa V. lit. E. nr. 100, MOL Df 274197. A domonkos, kolostor mellett feltárták a várfalat. (Ld. H. GYÜRKY 1981. 49-51.) A Boldogasszony plébánitemplomnál ez még nem ismert, de a domonkos templom ismeretében erről is joggal feltételezhető, hogy föhajójának szentélye hasonlóképpen a sziklaperem szélén áll, és így a korai városfal vonalába esik. Első említése: 1408. Ld. Vámegyed - Városkapuk. Minthogy az elnevezés a kapu közelében állt, a várossal közel egyidős Evangélista Szt. Jánosról elnevezett ferences kolostorról ered, nyílván már korábban is ez volt a kapu neve. Első említése a Képes Krónikában az 1307. év eseményeinél, illetve első okleveles említése: 1454. Ld. VárnegyedVároskapuk. Mivel az elnevezés itt az első zsidónegyedre utal, ezt a kaput is a városalapítással nagyjából egykorúnak tarthatjuk. Első említése: 1414. Ld. Vámegyed - Városkapuk. Ebben az esetben is a kapunak nevet adó Szombatpiac, Szombathely elnevezés - amely feltevések szerint még a város alapításnál is régebbi eredetű (első megnevezése: 1322. Ld. Várnegyed Szombatpiac) - valószínűsíti, hogy a kapu eredeti neve is Szombat kapu volt. Felmerült az az azonosítási probléma, hogy a Szombat kapu eredeti helyét nem a Kammerhof területén feltárt kaputoronynál kell-e keresnünk. A magam részéről nem vagyok híve ezen azonosításnak, mivel a két kapu 1441-ben biztosan megkülönböztethető volt egymástól és a Szombatkaput néven nevezték. (1441.

1. 3./1441. VTB. 16 - Eszt. Prim, lt. U.46, MOL Df 249009) 1302. IX. 2. Ld. Vámegyed - Városkapuk. A királyi vár déli rondellájában feltárt korábbi kaputoronnyal való azonosítása (GERÖ 1951; GEREVICH 1966) téves, hiszen ez a Zsigmond-kori erődrendszer része volt. (VÉGH 1992)