Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Szt. Ilona tiszteletére. A későbbiek során a három szent magyar király titulusát használták, és közülük is leginkább a Szt. László kápolna név fordul elő a legtöbbet, talán a főoltárt szentelték tiszteletére (1436). Önálló egyházi testülettel rendelkező rektorátus volt, amelynek kegyuraságát Wulving örökébe lépve a Somi család, majd a Somiak adomány folytán a sági premontreiek gyakorolták. Megkülönböztetendő a Boldogasszony plébániatemplom oldalához épített Háromkirályok kápolnától, amelyet a 15. század elején Hans Ellenpeck emeltetett.

242 A leírások szerint az épület a plébániatemplom temetőjében (1344, 1519, 1521), a temető fölött (1469), a templom oldalánál (1447, 1519), pontosabban annak keleti oldalán állt (1519). A Halászbástya déli bástyájában ágyúkamrává alakított formában még Schulek Frigyes tárta fel és állította részben helyre azt a régi térképeken is ábrázolt kápolnamaradványt, amelyet Gerő Győző ismertetett a későbbiekben és azonosított a Szt. Mihály kápolnával.

243 (32. kép) 1996-1997-ben Kiszely István irányítása mellett kitisztították belső terét. Gerő meghatározását nem fogadhatjuk el, hiszen forrásaink szerint a Szt. Mihály kápolna már a váralján emelkedett, ez az épület pedig a várfalakon belül helyezkedett el. Zolnay László Gerő Győző meghatározását elfogadva a Szt. László kápolnát a Fontana-Nessenthaler-féle térképen 37-es számmal, az egykori Jezsuita lépcső előtt jelzett épülettel azonosította. Hogy itt keresztény templom állott volna, más egykorú hiteles térképek nem tanúsítják. A Fontana-féle térkép adatát pedig kérdésessé teszik, hogy az ábrázolt épület - a budai templomok általános elhelyezkedésével szemben - nem kelet felé tájolt. Véleményünk szerint a Szt. László kápolnának az oklevelekben olvasható leírását kell alapvetően figyelembe venni a helymeghatározásnál: eszerint az épület a Boldogasszony plébániatemplomtól keletre állt. Ez a leírás pedig inkább a Schulek által feltárt kápolnára illik, mint a Zolnay feltételezte kápolnára, mivel ez az épület valóban a Boldogasszony plébániatemplom szentélye mögött emelkedik. Ld. Boldogasszony plébániatemplom, Szt. Mihály kápolna Szt. Mária Magdolna plébániatemplom / St. Maria Magdalenenkirche 1276: misi pro Ladislao sacerdote ecclesie sancte Marie Magdalene às, Buda (MREVl. 292); 1298: sacerdos vicarius Clementis sacerdotis ecclesie Marie Magdalene in castro Budensi (Veszp. Érs. It. Epp. Dec. Bud. 8, MOL Df 200067, BTOE I. 302. sz.); 1343/1346: Thome plebani ecclesie beate Marie Magdalene de foro Sabbati (MOL Dl 87195): 1352: cum olim inter quondam Christianum plebanum ecclesie beate Marie virginis de castro Budensi.

.. ac homines et hospites de suburbio Budensi.

.. super beate Marie Magdalene et ecclesie beati Petri martiris capellis in parochia ipsius ecclesie beate Marie de novo fundatis coram bone memorie Benedicto archiepiscopo Strigoniensi... questio verteretur (MREVll. 383); [1403-1439]: vmmb sand Marie Magdalenen kirche (Ofner Stadtrecht 154. sz.); 1436: sand Marie Magdalene kuchen (Pozsony v. lt. 3612); [1457]: Szent Magdolna asszonnak egyházához (HELTAI 1980. 262); 1490: retro ecclesiam beate Marie Magdalene in angulo penes murum civitatis (Erdődy es. galgóci lt. 97-11-23); 1519: prope ecclesiam sancte Marie Magdalene in vico Zombathel (MOL Dl 23217); 1541: Maria Madalena (RÓZSA 1963. Kat. 1) Az 1944/1

945-ös ostromban megsérült, majd 1950-ben lebontott Helyőrségi templom helyén emelkedett a középkori Szt. Mária Magdolna plébániatemplom, amelynek csupán tornya vészelte át az évszázadok során az ostromok okozta sorozatos rombolásokat és az azokat követő bontásokat. A templom falmaradványait régészeti kutatás tárta fel 1958-1965 között.

244 (27. kép) A török időkben egy ideig a vár egyetlen keresztény templomaként működött, amelyet megosztva használtak katolikusok és protestánsok, a tizenötéves háború idején azonban elvették a keresztényektől, és ezután Fetih (Győzelem), illetve Szaát (Órás) dzsámiként volt ismert. 1686 után romjait a ferencesek egykori Szt. János egyházával azonosították, és a ferences rend marianus tartománya kapta meg, majd építette újjá. II. József császár rendeletére 1787-ben a rendházat és a templomot bezárták, ezután rövid ideig állami célokat szolgált. 242 ZOLNAY 1964. 375-388. 243 GERŐ 1964. 389-393. 244 BERTALAN 1970. 227-248; BERTALAN 1971. 419-428.