Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
mindenképpen figyelembe kell vennünk azt a társadalomtörténeti elemzés feltárta folyamatot, amelynek során a város hagyományos vezető rétege a 14—15. század fordulóján átadta helyét egy új, elsősorban távolsági kereskedelemmel foglalkozó vezető rétegnek. Az 1439-es hatalommegosztás után sem igen változik már az elemzés által kapott kép. A német bírák és esküdtek házai a Szt. György kápolna és a tanácsház közötti területre sűrűsödnek, különösen a Nyírő utcába (folyamatosan már korábbról, Michael Nadler óta megfigyelhetően). Jele ez a német távolsági posztókereskedők mindvégig megőrzött vezető szerepének a város irányításában, akik boltjaik szomszédságában (tulajdonképpen azok sorával szemben) lakták házaikat. 1103 Jól megfigyelhető az esküdteknél a német polgárok lakóterületének leszűkülése is. Az Olasz utcában, illetve az Ötvös utcában mindenütt a plébániahatártól délre találkozunk ingatlanaikkal. 1104 A magyarok többségét a Szombatpiacon, valamint az Olasz utcában és a Mindszent utcában figyelhetjük meg mindig a plébánia határain belül. Néhányan azonban közülük előfordulnak a Patikáros soron is, bizonyára kereskedő foglalkozásuk okán. 1105 Az első váraljáról származó bíró, Tétényi Péter magyar volt, egyébként ebből a korszakból már mindkét nemzetiségből előfordul, bár számszerű kisebbséget alkot a váralján lakos esküdt polgár. A németek közül ketten jellemző módon a mészáros cég tagjai közül kerültek ki. 1106 A Szt. György piactól délre eső területről egyetlen adatot sem ismerünk, amely bíró, vagy esküdt háztulajdonát tárná elénk. A most felvázolt képet követve lehet, hogy a 14. századból lenne erre esély, az erre a területre vonatkozó források száma azonban igen csekély. A későbbi időkben viszont, mint fentebb már láttuk a királyi udvar közelsége egyrészt a városrész jelentős mértékű bontásával járt, másrészt a megmaradt telkek nagyrészt nemesi, vagy egyházi tulajdonba kerültek, csupán a Szt. János kapu mellett maradt még a 16. század elején némi polgári tulajdon. 1107 Helyrajzi elemzésünket az egyes szakmák, céhek vizsgálatával folytathatjuk, amely a polgárság zömét adó kézművesek háztulajdonait is elénk tárja. A történeti kutatás rendkívül differenciáltnak találta a város kézművességét. Kubinyi András a fennmaradt adatokból mintegy 40 foglalkozásra és 27 céhre következtetett. Tudjuk, mindezt jól magyarázza a város kivételesen kedvező földrajzi helyzete, valamint a királyi udvar állandó jelenléte. A sok szakma térbeli elhelyezkedését vizsgálva kiindulásként azt a kérdést tehetjük fel, voltak-e köztük olyanok, amelyek egy bizonyos területre koncentrálódtak, illetve mi volt a koncentráció oka. Mivel ismerünk Budáról is olyan utcaneveket, - akárcsak egyéb középkori városokban - amelyek egy-egy mesterség nevét viselik, kérdésünk feleslegesnek tűnik, hiszen a válasz csak igenlő lehet. Mégis érdekes, melyek azok a jellegzetes szakmák amelyek egy-egy „utcába" tömörültek és miért. (62. kép) A tömbösödő szakmák élén a különféle kereskedelmi funkciókhoz kötődőket kell megemlítenünk. Budán háromféle távolsági kereskedőt különböztettek meg a polgárok között, akik tevékenységüket szigorúan ellenőrzött céhes keretek között végezték. Nem véletlen tehát, hogy a Nyírok (Posztómetők), a Kalmárok, és a Patikárosok külön utcával rendelkeztek. 1108 Ezek az utcák tulajdonképpen olyan házsorok voltak, amelyekben az egyes üzletek egymás mellett helyezkedtek el. Az árusítást ugyanis kizárólag ezekben az üzletekben lehetett elvégezni, és feltehetően ez indokolta a szabályozott elhelyezést. Budán a német városrész piacterén találhatók a posztós, kalmár és patikáros üzletek önálló házsorai, némely épületet a műemléki kutatás jóvoltából helyreállítva ismerhettünk meg. 1109 Maguk a nyírok, a kalmárok A számos példa közül idézhetjük Farkas Lászlót, vagy Wolfgang Freibergert. Ld. a Nyírő utcát. Olasz utca: Georg Kreus, Sebald Neuzinger; Ötvös utca: Polyák Pál. A Patikáros soron volt tulajdona Patikáros (Aromatarius) Mihálynak, Bajoni Lőrincnek. Részletesen ld. ott. A német mészárosok céhéből: Hans Hertauff és Thomas Schauer. Ld. Mészáros utca. Ebben kereshetjük annak is a magyarázatát, miért nem rendelkezünk adatokkal a 15. századnál korábbi korszakból. Az új, nemesi tulajdonosoknak feltehetően nem volt szükségük rá, és ezért nem is őrizték meg a korábbi polgári birtoklást tanúsító okleveleket. A régi polgári tulajdonosoknak ez szintén nem állt érdekükben. A Jogkönyv meghatározásai szerint ennek a három kereskedő rétegnek a neve: Kamerherren oder Gewandschneider, Kramer, Apotheker. Az ezeken felül a Jogkönyvben található Gewölbherren kifejezést az olasz kereskedőkre szokás értelmezni. Tárnok utca 14 - Anna utca - Uri utca 13. háztömb.
