Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Első lépésként a nemzetiségek topográfiai elhelyezkedését vizsgáljuk meg, különös tekintettel a többséget kitevő német és magyar etnikumra. Buda azon közép-európai rezidenciális városok körébe tartozik (Prága, Krakkó), amelyekben a német és a helyi eredetű lakosság alkotta a polgárság zömét.

1084 Más szemszögből nézve Buda a Duna völgyében a legdélebbre fekvő német lakosságú város volt, amelyet a Magyar Királyság határán belül azon Duna-völgyi városok közé is soromatunk, ahol a német és magyar etnikum egymás mellett, hol szorosabb, hol lazább kötelékben élt (Visegrád, Maros, Vác). A főleg dél-német és osztrák eredetű németek és az ország lakosságának többségét kitevő magyarok aránya az idő haladtával a német túlsúly felől erőteljesen mozdult el a magyar túlsúly irányába. A nemzetiségi összetételt tekintve - más magyarországi városokhoz hasonlóan - kezdetben a németek voltak a politikai és a gazdasági hatalom kizárólagos élvezői, feltehetően a lakosság többségét is ők tették ki.

1085 A 14. század utolsó negyedétől kezdve azonban a németek és magyarok hatalmi harcának kibontakozását figyelhetjük meg, amelyet az 1439-ben megkötött és a középkor végéig folyamatoson működő, paritásos alapú hatalommegosztás zárt le békével. Statisztikai elemzés alapjául szolgáló adatok hiányában is kikövetkeztethető, hogy a változás mögött demográfiai és társadalmi átrendeződésnek kellett lejátszódnia, amely a magyar polgárság számbeli növekedésével, gazdasági és politikai hatalmának gyarapodásával járt. Ennek jeleit a topográfiai változásokban is figyelemmel követhetjük. Adatainkra tekintve érdekes, a statisztikai források hiányát némiképp pótló kép tárul szemünk elé. Korai forrásaink - a 14. század végéig bezáróan - szinte kizárólag német nemzetiségű polgárok háztulajdonairól szólnak. Nem keresve ennek okát, hiszen a forráshagyományozódás meglehetősen esetlegesen alakult, érdemes megfigyelnünk, hogy a német háztulajdonosok a város szinte minden részéből ismeretesek, egységesen töltik ki a Castrum területét, és előfordulnak a váralja több pontján is. Találkozunk velük a Szombatpiacon, a Szt. Miklós utcában, a Mindszent utcában éppúgy, mint a Szt. György piacon és a Szt. János utcában. Jellemző, hogy a város alapításánál vezető szerepet játszó comes réteg tagjainak ismert háztulajdonai is szétszórtan találhatók a falak övezte területen. Ebből arra következtethetünk, hogy az alapítás idején, a telkek kiosztásánál a németek az egész castrum-ot benépesítették, a magyaroktól feltehetően azért nem különültek el, mert azok kevesen voltak. (59. kép) Késői adataink - a 15. század második feléből és a 16. század első negyedéből - már megváltozott helyzetet mutatnak be. A német polgárok többsége ekkor a Szt. János és Zsidó kapuktól északra lakott a piacteret övező utcákban, illetve attól északra nagyjából a Boldogasszony és a Szt. Mária Magdolna plébániákat elválasztó határvonalig. A jelenséget megfigyelhetjük mind a Szt. Miklós, mind az Olasz, mind pedig a Mindszent utcákban.

1086 Kivételek persze előfordulnak, és a németek által lakott területen is kimutathatók kis számban magyarok. Mégis egyértelműen kijelenthető, hogy a kései középkorban a város két vezető nemzete helyrajzi értelemben is elkülönült egymástól, párhuzamosan plébániáik elválasztásával és a város feletti hatalom megosztásával. A folyamat egészét tekintve a németek a Castrum területén városrészük központi területére, a Szt. György piacra és annak környezetébe szorultak vissza, a magyarok a városnál is régibb múltú északi területükön újra megerősödve a Castrum teljes északi részét birtokba vették, míg a Szt. György piactól délre eső, a királyi palotával szomszédos területről a polgári lakosság szinte teljesen kiszorult. (60. kép) A váralját adataink szűkös volta mellett nehéz megítélni. Annyi azonban biztosan látszik, hogy a nagyszámú magyar lakosság mellett még a középkor végén is laktak itt németek, különösen a déli, a Boldogasszony plébániához tartozó területen, de a Szt. Péter templomnál is előfordultak.

1087 1084 SZÉKELY 2000. 1085 A 15. század elején keletkezett Jogkönyv szabályai általában 2/3 -1/3 arányban képviseltetik a magyarokat és németeket, míg a város vezetését szinte kizárólag a németek számára biztosítják. 1086 Ld. ezen utcák összefoglaló elemzéseit. 1087 A dézsmajegyzékek adataiból sajnos nehezen lehet kiindulni, mivel általában magyaros formában adják meg a neveket németek esetében. Erre rengeteg példát találhatunk a német mészárosoknál, akiknek német neveit céhkönyvükből ismerjük, (ld. Mészáros utca)