Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

alapítású Szűz Mária templomról és az ottani napi és hetivásárról.

129 1259-ben tűnik fel először az Ópest kifejezés.

130 A pestvári német polgárok nevei elsőként a tárnokvölgyi birtokperben az 1260-as évekből maradtak ránk. 1268-ból ismert a város első kiadványa (rector castri Budensis et duodecim iurati), 1269-ben pedig a budai hegyen emelkedő plébániát újonnan épültnek mondták.

131 Az áttelepítésről szóló forrás tehát nem maradt ránk, történetírásunk következtetését a fent ismertetett tényekre, illetve IV. Béla királynak a készülődő mongol támadás hírére tett ellenitézkedéseire alapozza. A pestiek költözése kényszer hatására történt. Az áttelepített város, bár Pest kiváltságlevelét és pecsétjét használta, mégis kénytelen volt az abban biztosított legfontosabb szabadságainak egy részéről lemondani. A Pestről átköltöző közösség tanácsának hamarosan a király által kinevezett rektorral kellett megosztania a város feletti joghatóságát, amivel a szabad bíróválasztás jogát vesztették el.

132 A tanácsba magyar polgárok is bekerültek, igaz ugyan, hogy csak kis létszámban és sok esetben asszimilálódtak a német vezetőrétegbe. A szabad városok másik fontos kiváltságát, a szabad plébánosválasztás jogát szintén elvesztették, miután a kegyúri jogokat a király a szigeti apácákra ruházta. Az apácák a vásárok vámjait is megkapták a város gazdasági kiváltságait csorbítva.

133 A pesti hospesek beköltözése, a város létrejötte mélyreható helyrajzi változásokat okozott Buda és Pest környezetében. A régi Pest hosszú időre elvesztette jelentőségét, önállóságát csak a 15. század közepén sikerült visszaszereznie. Idővel Kispest hospes települése is a budaiak fennhatósága alá került és később nevet változatva Alhévízként, mint budai külváros szerepelt. A vár falain belül előre elkészített terv szerint kitűzték az utcákat és kimérték az egységes méretű telkeket, amelyet ma is megfigyelhetünk a város utcarendjének és telekstxuktúrájának tanulmányozása által. Az új város alapítása azonban nem csak a hegytetőt érintette. A betelepülő polgárok házaikat a castrumban építették fel, de megkapták a hegy és a Duna-part között elterülő földet is. Erre mindenképpen szükségük is lehetett, hiszen a kereskedelem nagyrészt a folyón bonyolódott (a pesti kiváltságlevél árumegállító joga is hivatkozott a hajókra), és a vár védelme is megkívánta a biztos vízhez jutást. A területet észak felé el kellett tehát határolni Hévíztől. Ez a határvonal minden bizonnyal azonos volt a későbbi váralját kerítő városfal vonalával a mai Bem József utca - Margit körút - Vérmező utca mentén, mivel a váralja Szt. Péter mártír egyháza már az 1250-es években létrejött a lehatárolt területen.

134 A Duna parton egy természetes ároknál kezdődött a határ, amelynek északi oldalán közvetlen találjuk a már az Árpád-kor végén megemlített pünkösdi országos vásárok helyét hévízi területen, mégis a város fennhatósága alatt. A határtól délre a régészeti kutatások, a 13. század közepétől fogva a hegy alatti teljes Duna-parton városi jellegű beépítés nyomait tárták fel az utóbbi m 1255/1279: „...tributum de foro seu mercato ipsius castri ac quedam alia iura ad nos pertinentia et ius patronatus, quod in ecclesia sancte Marie in ipso castro construenda nobis, utpote vero patrono, competebat..." (MOL Dl 1030, BTOE l. 40. sz.); 1255: „.. .tributum fori sive sollempnis seu cottidiani in castro Pestiensi, necnon extra districtum eius dem castri..." (MOL Dl 398,BTOEl. 41. sz.) 130 1259: „.. .prope villám Veteris Pest..." (MOL Dl 492, BTOE I. 50. sz.) 131 [1264]: „Petrus villicus de castro Pestiensi et très cives de eodem castro, videlicet Carul, Rapolth et Greyf ' (MOL Dl 82838, BTOE L 56. sz.); [1267-1268]: „cives de castro Budensi... Petrus quondam villicus, Rapolt, Karul, Greph... et Chunchil filius Cunch" (MOL Dl 82761, BTOE I. 54. sz.); 1268: „Nos comes Walterus rector castri Budensis et duodecim iurati significamus..." (MOL Dl 106084, BTOE I. 86. sz.); [1268 u.]: „Walterum comitem, Rapolth, Greyph, Wyganth, Arnoldum, Hentenguer et Ob, cives de castro PestiensF (MOL Dl 82837, BTOE I. 57. sz.); 1269: „...simul cum ecclesia béate virginis Marie in monte Budensi noviter fabricata, vocata plébánia apud vulgos..." (Veszprémi k. m. lt. Dec. Budenses 3, MOL Df 200023, BTOE L 89. sz.) 132 Az erre vonatkozó intézkedés ugyan nem maradt ránk, de az eseménytörténet alapján világosan István ifjabb király 1265-ös támadásához köthető. A támokvölgyi perben még Péter villicus szerepel, és az isaszegi csatában megölt Preussel Henriket nevezték elsőízben rektornak, őt Walter követte. (KUBINYI 1972. 71—72.) 133 A városi szabadság erős korlátozása ellenére Buda életképes alapításnak bizonyult, a jogok csorbítását pedig idővel igyekezett megszüntetni. A rektorok többségét a király a német vezetőréteg sorából választotta, végül 1347-ben visszanyerték a bíróválasztás jogát is. Az apácák kegyúri jogát a 14. század első felében megváltották. A vásárvám eltörlésére kitartóan, ám eredménytelenül törekedtek. 134 Ld. Szt. Péter mártír plébániatemplom szócikkét a váralja egyházi intézményeit ismertető fejezetben.