Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

nyugati oldalára. Pataki további tévedése volt, hogy az örményesi pálosok házának 15. századi bérlőire vonatkozó adatait az utca nyugati oldalán lévő örményesi ház 14. század végi adataival kapcsolta össze, amely szintén a pálos nagy ház hibás meghatározására vezethető vissza. ÖSSZEGZÉS Az utca keleti oldalán mindössze három szomszédos ingatlan történetét ismerjük a házsor déli végén. Forrásaink a 14. századba nyúlnak vissza, domonkos beginaház emelkedett itt nem messze a közeli domonkos kolostortól. A század végén tűnnek fel forrásainkban szomszédaik, egymást váltó, firenzei származású, gazdag polgárok, illetve Kont Miklós nádor, aki a fontos helyrajzi pontként is szereplő sarokházat bírta nyilván már a század közepén is, hiszen 1367-ben halt meg. Ez a két ház még a századforduló előtt éves járadékot biztosító adományként került az örményesi és a csatkai pálos kolostorok kezére, alapítóik, Kont Miklós nádor, valamint Kanizsai János tárnokmester révén. További ismeretekkel csak a 15. század végétől rendelkezünk ismét. Az örményesi pálosok házában az 1480-as évektől a század végéig ismerjük a bérlőket, Tűgyártó Mátét, Lábatlani Gergelyt, Philip Zeichner posztómetőt, majd Kalmár Jánost. A csatkai pálosok házában Bertalan asztalos, majd Zöld János ablakgyártó voltak a bérlők, az egykori domonkos beginaház helyén István asztalos lakott. A 16. század elejére tehát már többnyire magyar nevekkel találkozunk, bár a 15. század végén is előfordult még német név. A posztómető és a kalmár mellett feltűnően magas a kézművesek száma, akik ráadásul nem is a legelőkelőbb szakmákat gyakorolták. Összevetve a két századvég adatait komoly szociális változásnak lehetünk tanúi itt is, akárcsak az utca nyugati oldalán. Kont nádor és Francesco Bemardi után száz év múlva ablakgyártó, tűgyártó és asztalos lakott a házakban. A terület társadalmi rangjának csökkenését az örményesi kolostornak adott ház járadékának csökkenésében is jól megfigyelhetjük. Miután Francesco Bemardi megszabadult az igen magas járadékkötelezettséggel terhelt ingatlantól, már a 15. század elején jóval kisebb juttatás (16 forint) járt a ház után a kolostornak, az 1480-as évekre ez már csak 8 forintra csökkent. A most vizsgált területen igen magasnak találtuk az egyházi javadalmasok számát. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet, hogy éppen ezen javadalmasok levéltáraiból származik legtöbb fennmaradt oklevelünk. A kapott kép ezért erősen torzít.