Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
illemhelyet, egy konyhát és a szükséges istállót kellet biztosítani. A káptalan azt is kikötötte, hogy a házat csak budai polgároknak lehetett továbbadni. Philip Zeichner posztómető, feltehetően azonos azzal a Fülöp posztómetővel, aki az 1494/1495-ös királyi számadáskönyvek tanúsága szerint veronai posztót adott el az udvarnak, elhunyt 1498 körül. 848 Lábatlani Gergely 1477-ben Beckensloer érsek szökése után az esztergomi érsekség adminisztrátora volt, 1484-től Váradi Péter fogságba vetése után a kalocsai érsekség adminisztrátora lett, több ízben volt Mátyás király követe a Portánál, 1489 előtt domonkos kolostort alapított Lábatlanon. 849 Philip Zeichner elhunytával végrendeleti végrehajtói a káptalan beleegyezésével a város tanácsa előtt eladták a házat Kalmár Jánosnak és feleségének, Magdolnának, a néhai Miklós városi jegyző özvegyének mindössze 200 forintért a kétszer 8 forintos bérfizetés és a fenti feltételek fenntartása mellett. (1498. IX. 29.) A végrendelet szerint az összeget a Boldogasszony templom építésére kellett volna fordítani, az özvegy (Magdolna) azonban csak 50 forintot adott át az egyház gondnokának, Harber Ötvös Mátyás budai esküdtnek. Ezért a gondnok beperelte őt a városi tanács előtt, majd miután a többszöri fizetési határidőt sem teljesítette, a tanács a házat Harbernek ítélte. Ezután Harber a házat 90 forintért átadta (formailag eladta) újból az esztergomi káptalannak az örményesi kolostornak járó 8 forint járadék elismerése mellett. (1501.1. 26.) További adatokkal nem rendelkezünk, az esztergomi káptalan 16. században fennmaradt számadásaiban már nem szerepel az ingatlan. A fenti 15. század végi oklevelek a ház helyét a Szt. Pál utcában, a keleti házsorban adták meg a pálosok nagy házával szemben. Az északi szomszédságban István asztalgyártó, végül pedig Péter pap lakott, míg a déli szomszédságban Zöld János üveges. 3.8.3. domonkos beginák - ismeretlen egyházi testület (István asztalgyártó) ,£zt. Pál utca" (Hauy 235. ? - Fortuna u. 5. ?.) A budai domonkos beginákról nem csupán a szomszédság okán a 14. század végén feljegyzett adatok szólnak. (1390. II. 27, 1392. XII. 14, 1398. III. 17.) 1308-ban a beginák kérésére Gentílis bíboros káplánja kiközösítette Heinz Phefar-t (Pefer) és feleségét, Margaretha-t, valamint a pesti Ebeger-t (Ebeer, Ebur, Eburger) és feleségét, Dymudist a néhai Elizabeth háza ügyében. A kiközösítést azonban a pesti és budai plébánosok nem hirdették ki. (1308. XI. 8-XII. 23.) Elképzelhető, hogy ez a ház a később említettel azonos, bár a folyamatosságot igazolni nem lehet. Mindenestre az ügyben szereplő apácák neveiből kiderül, hogy a budai domonkos beginák németek voltak. A magistra címet viselő vezetőjük neve Albrath, társai közül megnevezték Christianát, Merzet és Alahadot. További tulajdonosokat csupán a 15. század végétől kezdve ismerünk, újból csak a déli szomszédra vonatkozó oklevelek őrizték meg neveiket. Asztalgyártó István 1483-tól szerepel forrásainkban. (1483. IV. 4, 1488. X. 31, 1491. VILI. 16, 1498. IX. 29.) 1501-ben Péter papot nevezték meg a szomszédban (1501.1. 26.), a ház északi szomszédja mégis Asztalgyártó István maradhatott, hiszen az 1505-ös dézsmajegyzékben is feljegyezték a nevét a Szt. Pál utcában Zsigmond mester házában. 850 Zsigmond mester, korábban pedig Péter pap említése felveti azt a lehetőséget, hogy a ház egy általunk ismeretlen egyházi alapítvány kezében volt ekkor, ami nem is lenne olyan meglepő, hiszen eredeti tulajdonosai is egyháziak, a beginák voltak. KRITIKA Mint fentebb, az utca nyugati oldalán már láthattuk, Pataki Vidor tévesen határozta meg a pálos nagy ház helyét a mai Vörös Sün ház helyén, ebből következően Kont Miklós nádor háza átkerült az utca KUBINYI 1994.21. BALOGH 1966.1. 676; FRAKNÓI 1898. 872-873; ROMHÁNYI 2000. 1505: „Stephanus Aztagyartho in platea sancti Pauli in domo magistri Sigismundi" (MOL Dl 38568)
