Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

előbbinél egy generációval fiatalabb, az előbbi testvérének, Istvánnak a fia és a mellékneve prodavizi, szlavón báni tisztséget viselt 1387-ig. Úgy tűnik tehát, hogy külön háztulajdonnal bírtak a városban, hiszen amikor Anna a házat az érsekkel elcserélte az oklevél nem említi prodavizi Ákos fiait, akiket pedig nem lehetett volna kihagyni egy közös tulajdon cseréjéből. Az azonosítás további része azért sem megfelelő, mivel ezt a házat Kanizsai Miklós tárnokmester az oklevél szerint egymaga vette, tehát nem mondhatott le később István testvérével együtt annak birtokjogáról János érsek javára, ahogy Pataki az 1395-ös adatot ideillesztette. A Zsidó utcára vonatkozó forrás tehát nem vonatkoztatható sem János kőfaragó házára, sem a János érsek adományozta házakra. Erre a hibás azonosításra épült a korai zsidónegyed átköltöztetésének elmélete, amely a zsidók kiűzésének 1360 körüli országos adatához kötötte a konkrét budai helyváltoztatást. ÖSSZEGZÉS Összefoglalva a fent kifejtetteket, a korai zsidónegyed pontos helyét egyelőre az okleveles források segítségével nem lehetett meghatározni. A Zsidó utcából kizárólag keresztény háztulajdonosokra maradtak fenn adatok a 14. század végéről. A régészeti kutatások több eredményre vezettek. Napvilágra kerültek a zsinagóga maradványai a Zsidó-kapu közvetlen déli szomszédságában, vagyis a telektömb északi végében, az egykori Szt. György u. 12. számú telken. Ettől délre, a szomszédos, 10. számú telken a rituális fürdőt és a hozzátartozó épületet tárták fel. Zsidó lakosságra utaló leletek kerültek elő további telkekről is, a Szt. György u. 4. számú telken és ettől még délebbre a Szt. György tér 4. szám alatt, az egykori Teleki-palota területén.

512 A későbbi korszakról egyértelműen megállapítható, hogy az utca tulajdonviszonyait alapvetően a közeli királyi udvar befolyásolta. A 15. század végétől ismert adataink szinte kizárólag az udvarhoz kötődő személyek birtoklását tárják elénk. Ezek egy része magas állami hivatalokat is betöltő bárói család tagja (Somi, Perényi, Palóci, Bánfi), másik részük királyi alkalmazásban álló különleges szaktudással bíró személy volt (Márton és Jakab királyi ágyús mesterek, Ragusai István királyi borbély), és az itt házzal (vagy házakkal) bíró káptalan is szorosan az udvarhoz kötődött. (44-45. kép) Végh András közöletlen feltárása 2005, illetve B. NYÉKHELYI 2003.