Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
idejénél később vettek körbe várfalakkal, sőt a Szt. György piactól délre, a régészeti adatok meglehetősen önkényes értelmezésével egy szolgáló negyedet rekonstruált. 491 A fent idézett véleményekkel szemben ma már tudjuk, hogy a város falai egységesen övezték a mai Szt. György tértől mind délre, mind északra eső területet, keresztirányú lezárás pedig nem létezett sem a Dísz tér déh végében, sem a Szt. György piacon. A feltételezett udvari negyed a rendelkezésünkre álló meglehetősen szerény forrásadottságok mellett igen merész következtetésnek tartható, ugyanez mondható el az állítólagos szolgáló negyedről. Fügedi Erik elmélete a ferences kolostor előtti vásártérről a várfalak ismeretében tévesnek tartható, hiszen ő is elismerte, hogy a vásárt a castrum-on kívül tartották. Az újabb régészeti kutatások a Szt. János utca és a Szt. Zsigmond utca közötti háztömbnek korai beépítéséről tanúskodnak. 492 Györffy György felvetette a Wemer-féle palota azonosságát Walter rektor házával, amelyre IV. László betegsége kapcsán és a Syr Villam-féle elszámolásban utalnak a források. Erve arra alapul, hogy Wemer gyilkolta meg Waltert és szerezte meg rektori méltóságát. Politikai gyilkosságból levont merész topográfiai következtetéssel állunk szemben. Tekintve, hogy Werner bizonyíthatóan pesti német hospes származású volt, családja nyilván az új alapításban is részt vett, és önálló ingatlannal kellett rendelkeznie. Kubinyi András véleménye szerint Szécsényi „Salgói" Miklós háztulajdona azonosítható nagyapjának Szécsényi Tamásnak a királyi kúria mellett álló ingatlanával. 493 Nem ismerte azonban ekkor az 1337. XI. 16-án kiállított oklevelet, amelyből világosan kiderül, hogy ez a ház a Szt. Miklós utcában állt. (Ld. Régi királyi ház mellett) ÖSSZEGZÉS Összefoglalva az elmondottakat, először is azt kell megállapítanunk, hogy a Szt. János utca háztulajdonairól meglehetősen kevés írott forrás szól. Az alapítás utáni időkből közvetlenül ismerjük a ferences kolostort, Majs nádorispán özvegyének házát, amely hamarosan ferences harmadrendű beginakolostorrá vált, továbbá Wemer rektor palotáját a Szt. János kapu mellett. Nem tudjuk kik lakták a rektor és a kolostor közötti részt, csakúgy mint a kolostortól délre eső területről sincs semmiféle információnk. Ennyi adat alapján tehát erősen megalapozatlannak vélhetjük azt a feltevést, amely a területre valamilyen különleges, udvari jelleget rekonstruál. 494 Megítélésünk szerint Wemer rektor háza helyének kiválasztását a kapu és a főtér közelsége motiválhatta, míg Majs nádor özvegyéét talán a ferencesek közelsége. Figyelemre méltó az is, hogy a német vezetőréteghez tartozó Wemer tulajdonát találjuk azon a területen, amelyet jóval később, 1390-ben a magyar plébánia követelt magának, de akkor sem és később sem kapott meg. (Ld. plébánia határjárások elemzését) A14. századból csak Ugali Pál bán és szomszédai ismertek a ferences kolostor déli oldalán valamint a Wemer örökös Domoszlóiak. Mindannyian nemesek, de a két adat elenyészik az ismeretlen tulajdonok nagy száma mellett, és alkalmatlan általánosító következtetések levonására. Nem állunk sokkal jobban a 15. századdal sem, amelynek második feléből budai polgárokat, Polyák Miklóst, Gergely varga özvegyét, Balázs és Pál sarkantyúgyártókat és Sánta Pétert ismerjük csupán. Valamivel bővebbek ismereteink a 16. század első feléről. Előkelők, főurak és nemesek birtoklását szép számmal tudjuk kimutatni: Szapolyaiak, Kubinyiak, Désháziak, Henceifi István, Mekcsei György és Werbőczy István házaira maradtak fenn források, meUettük említhetjük meg a szentmártoni bencés apátság házát és Kakas János pécsi őrkanonokot is, bár ő budai polgár atyjától örökölte ingatlanát. A nemesi háztulajdon egyébként nem volt kizárólagos még ekkor sem, hiszen ismerjük Zabos János posztómető házát, Orbán könyvárus, Gáspár nyerges, valamint Zalai Pál és Olasz Márton szabók pedig osztott háztulajdonokban éltek ugyanitt. Meg kell emlékeznünk még a bérlőkről is, akik a szentmártoni apát házában laktak. (44-45. kép) 491 GYÖRFFY 1971; GYÖRFFY 1998. 617. 492 FELD 1999. 35-50; KÁRPÁTI 2003. 493 KUBINYI 1962. 164. 494 Ezt a felfogást eredendően a város déli végén feltételezett 13. századi királyi szálláshely sugalta az ún. budai vita során. Átvette azonban Györffy György a korai királyi szálláshely feltételezése nélkül. GYÖRFFY 1971.
