Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

hogy itt az ingatlantörténetet (a források kis száma miatt) az egyes utcákat ismertető címszavak alá kellett besorolnom. A helyrajzi részt a középkori plébániák határleírásainak részletes elemzése zárja. A Vámegyedben, az ingatlanok történetének bemutatásánál eltértem a korábban követett gyakorlattól, és az egyes, önálló ingatlanok történetét egyenként írtam meg. Olyan formát igyekeztem keresni, amely a későbbiekben is könnyen átalakítható, javítható, ugyanakkor jól használható. Minden egyes ingatlan leírása néhány adattal kezdődik. Első a tulajdonosok neveinek felsorolása, majd az ingatlan helyének eredeti megnevezése (dőlt betűkkel), amennyiben ismert, ezt követi - sajnos csak néhány esetben - azonosítása a mai telekkel (zárójelben). Ez alatt áll az ingatlan részletes története, amely rövid életrajzi összefoglalásokat is tartalmaz, mivel már Pataki művének olvasásakor is éreztem azt a hiányosságot, hogy egy-egy név sokszor a legtöbb olvasónak - az adott korszakban különleges ismeretekkel rendelkező szakembernek is, nem hogy az érdeklődő közönségnek - semmit sem mond. Az életrajzok tájékoztató jellegűek, semmi esetre sem kívánnak teljességre törekedni, adataik a könnyebben elérhető szakirodalmi forrásokra támaszkodnak, arra valók, hogy a név mögött meglássuk a személy társadalmi rangját, családi kapcsolatait. Ilyen irányú, önálló kutatásra azonban nem vállalkozhattam. Az eredeti forrásokra a szövegben a zárójelbe tett évszámok utalnak, amelyek a második kötetben közölt regesztagyűjtemény időrendbe szedett tételeivel azonosíthatók. A helyrajzi anyagot délről északra haladva, vagyis a királyi palotától kiindulva és a Szombat kapu felé haladva csoportosítottam. Négy nagyobb területi egységet különböztettem meg és ezeken belül nem utcánként, hanem házsorokként állítottam össze az ingatlanokat. Minden egyes házsor végén kritikai megjegyzéssekkel hívtam fel a figyelmet a véleményem szerint téves azonosításokra, valamint - főleg társadalomtörténeti szempontból - összefoglaltam a házsoron megismert ingatlantörténetet. Ezáltal úgy vélem, hogy munkám ellenőrizhető, saját véleményem a korábbiakkal összevethető, és ha szükséges javítható. Minden rekonstrukció eleve magában hordja a tévedés lehetőségét, a jelenleg ismert adatokra épített, szükségszerűen kiegészített képet idővel az újabb adatok átrajzolják és pontosabbá teszik majd. Az ingatlantörténet végén álló összefoglalás néhány rövid fejezetben társadalomtörténeti fejtegetéseket tartalmaz a budai polgárok és háztulajdonuk kapcsolatáról, amelyek természetesen a most megalkotott rekonstrukción alapulnak. A második kötet az első kötet segédletéül szolgál. Ebben jelennek meg regeszták formájában a budai ingatlanokról összegyűjtött oklevelek és itt található a két kötet használatához nélkülözhetetlen névmutató. A szöveges részt részletes illusztrációs anyag egészíti ki, amely eredeti, rekonstruált és tematikus térképek segítségével könnyíti meg a helyrajz megismerését. Végezetül szeretném köszönetemet kifejezni mindazon sokaknak, akik az eltelt évek során segítettek munkámban, köztük első helyen a tanulmány írása miatt engem sokszor nélkülözni kénytelen feleségemnek és gyermekeimnek. Különös köszönet illeti egykori egyetemi professzoromat és doktori disszertációm témavezetőjét, Kubinyi Andrást. Az ő ismeretei biztos alapot jelentettek számomra, szíves, sokoldalú segítségét, különösen, hogy kéziratban maradt munkájával is megismertetett*, köszönöm. Hálás vagyok a munkámat különféle kéziratváltozatokban olvasó munkatársaimnak munkahelyemen, a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályán, akik közül kiváltképp Spekner Enikőnek szeretném megköszönni a sok apró kérdésben nyújtott segítségét, korrekcióit és a konzultáció lehetőségét. A dolgozat végleges formájának kialakításában Szende Katalinnak és Tringli Istvánnak, a doktori disszertáció opponenseinek értékes tanácsait is figyelembe vehettem, amit külön köszönök mindkettejüknek. Köszönetet szeretnék mondani továbbá Bodó Sándornak, a Budapesti Történeti Múzeum Főigazgatójának, hogy a Monumenta Historica Budapestinensia sorozatában lehetővé tette munkám megjelenését, Romhányi Beatrixnak a kötet aprólékos munkát igénylő szerkesztéséért és Kuczogi Zsuzsannának a térképek elkészítéséért. E munka időközben megjelent: KUBINYI 2005. Mivel a jelen kézirat lezárása után közölték, a jegyzetekben már nem vehettem figyelembe.