Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - IRÁSNÉ MELIS KATALIN: A 13. századi kisvárak régészeti kutatása Budapest területén

a „Kutyavár" közeli szomszédsága alapján lehetséges, hogy itt is csak a római kövek nagymértékű felhasználásáról lehet szó.

19 A nagytétényi nemesi udvarházak egyike tehát a faluban, a másik pedig a Duna-parton helyezkedett el. Egyik helyen sem volt szakszerű régészeti feltárás, így változatlanul kérdéses, hogy melyik épület lehetett az a történeti forrásokból kikövetkeztethető nemesi udvarház, amely 1272 körül Héder Henrik - a gyermek IV. Lászlót és az özvegy Erzsébet királynét támogató, befolyásos főúr — birtokába került.

20 Egyelőre csak azt lehet biztosan állítani, hogy a Duna-parton, a római tábor délkeleti sarkától nagyjából 100 méterre egy 13. századi leletekkel körbevett, római köveket tartalmazó, ismeretlen alaprajzú épület állt, amelyet a középkor későbbi évszázadaiban többször átépítettek. A mai Budapest területén állt legismertebb kisvár szintén a Duna-parton, de nem a budai oldalon, hanem a soroksári Duna-ág mellett, a dél-pesti határban került elő. A soroksári, Haraszti úti, egykor autóalkatrészeket gyártó üzem udvarán és a mellette lévő sporttelepen a középkori Szentdienes falu templomának, temetőjének, lakóházainak és a közvetlenül a falu mellett álló kisvárnak a maradványai kerültek elő a leletmentések során. Az eddig átvizsgált területen a legkorábbi leletek egy különféle kemencékből, műhelyekből álló, 1241 előtti ipartelepről származnak. Többek között előkerült egy 1241 előtti, kétszer átalakított, földbe mélyített, ipari célokra szolgáló ház, amelyet 1241 után egy közeli, reprezentatív építészeti elemeket tartalmazó épület bontásából származó épülettörmelékkel töltöttek fel. Különösen feltűnő egy, a 13. század első felére jellemző, ún. sarkantyús bordatöredék, amely egy jelentős épület boltozati eleme volt. A házba dobált, gondosan faragott, jó minőségű falazó kövek (kváderek), a különböző átmérőjű, vörös márvány oszloptöredékek, a különböző vastagságú vörös márvány laptöredékek és a ház épülettörmelékes betöltését lezáró, 40-50 cm vastag réteget alkotó, hódfarkú tetőcserép-töredékek eddig csak Óbudáról és a Margit-szigetről kerültek elő. A 13. század közepén az ipartelepet is megszüntették, és a feltárt területen kibontakozott egy, föld fölé épített házakból álló falurészlet.

21 A kisvár a házak szomszédságában, a Duna-parton épült fel (3. kép). A jelenkori beépítés miatt teljes régészeti feltárásra itt sem volt lehetőség, ráadásul az építkezésekkel megsemmisítették a leletek nagy részét. Lényeges kérdéseket nem tudtunk tisztázni. Azt megfigyeltük, hogy a kővár egy harmada épülettörmelékes, bolygatott rétegekbe épült, ezek között olyan hamus, faszenes égésrétegek is előkerültek, amelyek a kővár építése előtt keletkeztek. A leégett, szétszedett Árpád-kori épület helyére ráépült a gyári strand legnagyobb, alápincézett faháza, nem sok maradt meg alatta. A kisvár két részből állt. A nyolcszög alakban épített várfallal körbevett térség átmérője 26 méter volt, középen állt a 13 méter átmérőjű, kör alakú alapozáson álló, nyolcszögletes torony. Mindegyik járószint feletti fal jó minőségű, szabályos kváderekkel borított, ún. öntött fal volt. A szélesebb és mélyebbre alapozott várfal külső sarkain 100 cm hosszú és 70-80 cm széles támpillérek helyezkedtek el. Az építési periódusokat a két fal közötti régészeti metszetek rétegeiből előkerült leletek mutatják. A kisvár két harmad részét bolygatatlan területre építették. Az építkezést megelőző tereprendezés rétegében inkább a 13. század közepére jellemző kerámiatöredékek voltak, ugyanilyenek voltak betapasztva a legközelebbi, gerenda-karóvázas falú lakóház első kemencéjének a padlójába is. A kisvár falai között az első habarcsos, kőtörmelékes rétegben szintén olyan cserepek voltak, mint az alatta lévő feltöltésben. A kisvárat 1241 után, a 13. század közepén építették. A várfal és a torony közötti rétegsorban, valamint a torony belsejében későbbi építkezések és szintemelések nyomai is előkerültek. Legkésőbb a 15. század elején a várfal és a torony között keresztfalakat építettek, így újabb helyiségeket alakítottak ki. Átépítették a kaput is, talán egyszer fel lehet tárni. Akisvárat a 15-16. század fordulóján lebontották, a falakat egyenletesen beborította egy vastag, régészeti leletekben (háztartási hulladékban) gazdag 19 Geszti E.: a 18. jegyzetben i. m. 55-56. 20 Györffy Gy.: a 6. jegyzetben i. m. 319. 21 A szerző leletmentései, 1988-1990. Feldolgozás alatt.