Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - BÁLINT CSANÁD: A Mediterráneum és a Kárpát medence kapcsolatai a kora középkori régészet szemszögéből
BÁLINT CSANÁD A Mediterráneum és a Kárpát-medence kapcsolatai a kora középkori régészet szemszögéből Mi a „kapcsolat"? E konferencia témaválasztása telitalálat: egyfelől kézenfekvő, másfelől annyira azért mégsem volt az - nyilván a jól ismert földrajzi, történeti és kulturális összefüggések miatt -, hogy már korábban másoknak is, többször is eszébe jutott volna. Közhely, hogy a Mediterráneum az európai civilizáció bölcsője volt. A vele kialakult kapcsolatokat régiónként, valamint korszakonként vizsgálva természetesen számon is tartják. E megközelítésmódban azonban rejlik bizonyos veszély. Amikor ugyanis a kapcsolatokat pusztán régiókra és/vagy korszakokra korlátozottan kutatják, akkor könnyen előfordulhat, hogy félreértik vagy túlértékelik azokat. (Ennél már csak az a sajnálatosabb, hogy átfogó elemzések egyáltalán nem is születnek.) A korlátozott megközelítés pusztán annyiban lehet indokolt, hogy Európa nagy régióinak mindegyike valóban más-más módon állt kapcsolatban a Mediterráneummal. Összefoglaló elemzésre vár azonban, hogy ezen eltérések nem egyedül a földrajzi közelségnek vagy távolságnak voltak a függvényei. Mert evidens ugyan, hogy Dél-Európa eo ipso a Mediterráneum része volt, Észak-Európa pedig minden tekintetben a legtávolabb állt tőle (éppenséggel figyelemre méltó és követendő, hogy ennek ellenére milyen sok konferencia, tanulmány foglalkozik az utóbbi mediterrán, bizánci kapcsolataival), de ugyanúgy eltérő volt Nyugat- és Kelet-Európának a Déllel kialakult kapcsolatrendszere is. Hogy a földrajzi távolság szerepe valójában másodlagos, azt legjobban Lutetia példája mutatja, hiszen a Római Birodalomhoz, azaz - földrajzi szemszögből nézve - a Mediterráneumhoz való szoros kapcsolódása vitathatatlan tény. Csakhogy vannak olyan esetek, melyeknél a Földközi-tengertől, illetve annak valamelyik beltengerétől való ugyanekkora távolság mellett senki sem merészelne az előbbiéhez hasonlóan szoros kapcsolatot feltételezni: ilyen pl. a Visztula forrásvidéke, a pripjatyi mocsarak meg a Don-kanyar, pedig Krakkó az Adriától és Breszt meg Volgográd a Fekete-tengertől ugyanolyan messze esik, mint Párizs környéke az Oroszlán-öböltől! A „kapcsolat" maga tehát nem a Mediterráneumtól való közelségtől vagy távolságtól függött, s ez így lehet más korok, más régiók különféle kapcsolatai esetében is. A „kapcsolat" fogalma, mely e konferencia tárgyát is képezi, a tágabb értelemben vett történeti kutatások egyik leggyakrabban és leginkább rugalmasan használt kifejezése. Alapvetően kétféle tartalmat fedhet: a szorosabb, a mélyebb értelemben vett mindig a történeti folyamatok függvénye, míg a felszíni vagy alkalmi megnyilvánulásaiban vizsgált „kapcsolat" mindig időszakos helyzet (pl. politikai szövetség), alkalmi esemény (pl. követjárás) lecsapódása. Külön kell itt szólni a régészetről, mert ott ez a fogalom megint csak mást takar: diszciplínámban a leggyakrabban tárgytípusok, ornamentikái elemek hasonlósága esetében szokás erről beszélni. (Hozzá kell ehhez tenni: arról sosem esik szó, hogy konkrétan, történetileg mit is fedhet egy-egy ilyen hasonlóság.) S bár nagy nyomatékkal intek mindenkit az egyes leletek között megfigyelhető hasonlóságok történeti (túl)értékelésétől, azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy bizonyos esetekben a legkisebb hasonlóságok is sokat mondhatnak. (Ez olyankor fordul elő, amikor egy-egy ilyennek a puszta meglétét olyan leletegyüttesek, kultúrák, régiók leleteivel vetjük egybe, ahol az adott tárgygyal, kultúrával való hasonlóságok még csak elő sem fordulnak.) A Kárpát-medencére térve, említett példámra visszautalva: amiként a dolog lényegéből auto* Elhangzott angolul a Collegium Budapest 2003-ban Budapesten rendezett The Mediterranean and the Carpathian Basin című konferenciáján.
