Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - BÁLINT CSANÁD: A Mediterráneum és a Kárpát medence kapcsolatai a kora középkori régészet szemszögéből

matikusan fakadt Lutetia, azaz Gallia provincia és a Mediterráneum, azaz a Római Birodalom egymáshoz fűződő viszonya, ugyanaz volt jellemző Pannónia provincia, azaz Róma, és a Mediterráneum kapcsolatára is. Továbbmenve: amint azt a Deutsches Archäologisches Institut által irányított, ezen címet viselő széles körű közép- és kelet-európai program fényesen igazolja, a római kori Barbaricum fogalma más-más jellegű és intenzitású kapcsolatot fed pl. a magyar és a lengyel Alföld esetében. Mindezekből következik, hogy ha egyetlen régiót teszünk vizsgálatunk tárgyává, akkor annak bármely más régióval, így a Mediterráneummal való „kapcsolatai" is feltétlenül csak az adott korszak és a különféle politikai változások függvényeiként jelentkeznek. Mi a „Mediterráneum" a kora középkori Kárpát-medence tekintetében? Rövid szakirodalmi tájékozódás után kiderül, hogy ez a kérdés teljesen tisztázatlan, ugyanakkor a Kárpát-medencei kutatók számára a „Mediterráneum" triviálisan, a priori „Bizáncot" jelenti. A kutatásban tovább elmélyülve látható, hogy a sok művészettörténész és régész közül még senki sem vizsgálta meg: egyáltalán mi a „bizánci"? (Az iszlám művészetre vonatkozóan Oleg Grabar fogalmazta meg és elemezte ezt a kérdést.) Könnyen érthető, hogy a császári palota mozaikjait, a Sinai kolostor ikonjait vagy a ciprusi kincs táljait kutatókban nem merül föl ez a probléma, csakhogy égető szükség volna az Ibériai félszigetre, Észak-Afrikára, Itáliára, a Balkánra, a Fekete-tengerre, Elő-Azsiára és a Felső-Nilus vidékére, azaz a legkülönfélébb népekre és helyi kultúrákra kiterjedt birodalom anyagi kultúrájában megmutatkozó egyezések és különbségek szintetizáló tanulmányozására is. Ennek elvégzését persze még a régészeti leletek tekintetében sem vállalhatom magamra, sőt a feladat rendkívül komplex és feltáratlan volta miatt még a Kárpát-medence esetében sem. Mint cseppben a tenger, tehát már egyedül ez utóbbi helyzetben is megmutatkozik a jelzett elemzés szükségessége. A világban folyó bizantinológai kutatások homlokterében, a kiállítási katalógusokban és a népszerűsítő) munkákban mindig csak a kiemelkedő művészi értékű produktumok állnak (többnyire ugyanaz a néhány száz emlék vagy tárgy). Amivel nem szokás számolni: azok „mögött", „alatt" ott van a közép-, délkelet- és kelet-európai régészek által feltárt leletek tömege. Ezek nyersanyagukat és technikai, művészi színvonalukat tekintve - az előbbiekhez mérve - másod- és harmadosztályúnak minősülnek ugyan, de van velük szemben egy behozhatatlan többletük: pontosan keltezhetőek és konkrét történeti kontextusban kerülnek elő. Az említett régészekre vár annak tisztázása, hogy egyáltalán mi és miért tekinthető eredeti bizánci készítménynek, és a leletek között melyik az, amelyik a bizánci kultúra hatása alatt született. Van egy szélesen elterjedt felfogás, mely szerint a „szép = bizánci". Ám ha megnézzük a birodalom jól kutatott provinciáiban napvilágot látott leletanyagot, kiderül, hogy az mind technikai, mind művészi színvonal tekintetében erősen rétegzett, úgyhogy az említett szemléletmód tarthatatlan volta nyilvánvaló. A jól és intenzíven kutatott Közép- és Délkelet-Európa régészete releváns szempontokkal fogja még gazdagítani a bizánci anyagi kultúra vizsgálatát. Merről jött ide a bizánci hatás? A földrajzi és történeti viszonyok egyértelmű volta miatt gondolja mindenki, hogy a „Mediterráneum" a kora középkori Kárpát-medence számára első megközelítésben „Bizáncot" jelenti. Ha azonban tovább elemezzük ezt a kérdést, akkor kiderül: valójában még nem vizsgálták a kutatók, hogy ténylegesen honnan, mely irányból jött a Kárpátmedencét ért bizánci hatás. Nyilvánvaló, hogy területünkön kevéssé valószínű pl. az észak-afrikai vörös kerámia, a béticai övcsatok és a szíriai üvegek jelentős számú előkerülése. Ezért a legtermészetesebbnek tűnik a Balkánra gondolni, csakhogy vannak - idő, illetve hely hiányában itt nem részletezhető - apró történeti és régészeti jelek, melyek egyértelműen mutatják: az avarkorban a bizánci kapcsolatokkal összefüggésben az Itáliaifélszigetet is számításba kell vennünk. Sajnos e súlyos dilemma eldöntésében az olaszországi kora középkori régészetnek az elmúlt évtizedekben elért nagy eredményei, a reprezentatív I Bizantini in Italia című kötet sem nyújtanak kellő segítséget.