Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - POÓR JÁNOS: Egy törvénycikk értelmezéséhez

szegényebb nemes között csak annyi, hogy az, aki képes kiállítani saját bandériumot, saját zászlaja alatt tette, aki nem volt képes erre, a megyébe küldte katonáit vagy a hadipénzt. A választóvonal 50 főnél húzódik (lásd 1525:12., 1526:27., 1601: 11. tc. stb.). Piringer foglalkozott a nemesség egyéb kötelezettségeivel - vár- és erődtartás, adófizetés, segélynyújtás -, és elvi szinten taglalta a magyar alkotmány eredetét, a király és a rendiség viszonyát is stb. Mondandójának e részeire nem térek ki. Az 1715:8. törvénycikk értelmezéséhez elégségesek a hadszervezetről tett fenti általános, rendszerező igényű megállapításai. Ha a bandérium fogalma a birtokos nemesek által jobbágyok, jobbágy házak, jobbágytelkek - Piringer szerint a birtok - alapján állítandó csapatokat, a portális katonaságot is jelöli, akkor az állandó hadsereg felállításáról rendelkező törvénycikk nemhogy nem szüntette meg, hanem kifejezetten megerősítette a portális katonaság állításának több évszázados kötelezettségét. Piringer szerint a rendes hadsereg a hagyományos haderő mellett és nem annak egy része helyett került felállításra. Ha a nemesség nem tart katonát, akkor előjogait törvényessé tevő kötelességeit csak részben teljesíti. A kiváltságosoknak ugyanis nemcsak a vérükkel kellett adózniuk (a személyes felkelések formájában), hanem, láttuk, katonát is kellett tartaniuk. Az adófizetés alóli menteséget ugyanis nem csak azért élvezték és élvezik, mert katonaként álltak és állnak hazájuk rendelkezésére, hanem azért is, mert más formában mint a nem nemesek, katonatartás formájában „adóztak", és ebben a formában 1715 után is „adózniuk" kellene. Piringer úgy vélte: vagy újra kell éleszteni a portális katonaság intézményét, vagy ha nem, akkor mindazoknak, akiket annak tartása törvény szerint terhel, megváltásként adót kell fizetniük. Ez az adó nem lenne azonos a nem nemeseket terhelő contributióval, azzal a nemes továbbra sem tartozna. (De jure akkor is mentes volt alóla, s a vonatkozó törvények gyakran le is szögezték, amikor - 1715 előtt több alkalommal - de facto kivette a részét a contributio teljesítéséből.) Nem meglepő, hogy az 1811/12-es országgyűlés háborogva fogadta az Ungarns Banderien első kötetét, hiszen Piringer alkotmányos kötelességei elmulasztásával vádolta a nemességet, és komoly érveket hozott fel megadóztatásának törvényes lehetősége mellett. De nemcsak az érintettek háborogtak Piringer munkája miatt, hanem olyan komoly tudós is vitatta a téziseit, mint Kovachich Márton György. Kovachich 1811-ben Uiber Michaels von Piringer I Theil seiner Ungarischen Banderien címmel terjedelmes kéziratban kommentálta az akkor megjelent első kötetet. A komentár az 1811 elején készült Defensio Patriae című munka harmadik része volt.

16 Az első rész a hadügyre vonatkozó törvényeket tekintette át 758 tételben, a második értekezés volt a magyar hadtörténetről, amely egyben a harmadik rész, a Piringerkommentár alapjául is szolgált. 1816-ban újabb nagy kéziratban foglalkozott a Piringer-könyvvel, igaz, áttételesen. Miután 1816-ban megjelent az Ungarns Banderien második kötete, a Wiener Allgemeine Literaturzeitung háromrészes méltatást közölt a műről, s a recenzió még ugyanabban az évben (egy másik recenzióval együtt) külön kötetben is megjelent. Ez volt az előzménye és a kiváltó oka az 1816-os Kovachich-kéziratnak: Freymüthige Anmerkungen über die Recension der von Piringerischen Ungarns Banderien welche zu erst 1816 in die allgemeine Wiener LitteraturZeitung eingerückt, dann aber, um den Ungarn weher zu thun, bald besonders abgedruckt, zur beabsichteten Schmach der Nation allenthalben verbreitet worden ist}

1 (Alább nem bocsátkozom a Kovachich-Piringer vita részleteibe - az alkotmányról, a nemességről, a bandériumok fogalmáról, az országgyűlések illetékességéről stb. -, 16 Defensio Patriae I—

III. (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, Fol. Lat. 3205.) I. Leges Comitiales de Exercituatione et Subsidiis sonantes, quibus etiam Documenta Diplomatica interseruntur. 92 f. II. De Officiis Exercituationis. 93-227. f. III. Erinnerungen - Uiber Michaels von Piringer I Theil seiner Ungarischen Banderien. 120 f. 17 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, Quart. Germ. 1139. 222. Az általam használt változat 1817-ben készült. Utolsó lapja szerint: „Cum originale autographo comportatum et correctum, eidem conforme est. Pestini, die 22. Julii 1817". Az, hogy Kovachich a munkát 1816-ban írta, kiderül a 204. oldalon, ahol arról van szó, hogy a munka írásakor a 19. századból 16 év telt el.