Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - POÓR JÁNOS: Egy törvénycikk értelmezéséhez
csak Kovachichnak a portális kötelezettségek értelmezése szempontjából legfontosabb tételeit ismertetem.) Abban a kardinális kérdésben, hogy az 1715:8. törvénycikk eltörölte-e a portális katona állításának kötelezettségét, Piringerrel értett egyet - szerinte sem törölte el -, ám úgy vélte, hogy a nemesség nem mulasztott semmit, és olyan alapon, ahogy azt Piringer vélte, nem merülhet fel a megadóztatása. Nem értett egyet azonban Piringerrel a portális katonaság értelmezésében. Véleménye szerint azt eredetileg a jobbágyság tartotta (amivel egyébként nemcsak Piringernek, hanem a hadtörténeti szakirodalom általános álláspontjának is ellentmond). Ha a nemes is fizetett katonatartást, akkor az ex propria crumena kifejezés mindig érthetően hozzá volt ahhoz téve. Alább úgy fogalmazott: a nemesnek csapatot kellett tartania, de nem csak a saját költségén, hanem a hadipénzekkel együtt (nicht blos auf seine Kosten, sondern auch mit Pecuniae Exercituales halten mußte) . 18 A portális katonaságot nem szabad továbbá összetéveszteni szerinte az állandó lovasokkal (équités continuival). Kovachich szerint azokat először 1539-ben állították a határokra a török elleni védekezésül. Az intézmény azonban átmeneti és regionálisan is korlátozott, tehát valójában nem állandó teher volt. Ráadásul az állandó katona indirekt módon azt is bizonyítja, hogy a portális katona tartása - s ez a végeredmény szempontjából döntő fontosságú - nem volt állandó kötelesség. Ha az lett volna, akkor 1539-ben nem kellett volna törvényt alkotni az új intézményről, az állandó katonáról. 19 Elvi szinten megfogalmazva: a portális katonaság állítása nem kötelesség, hanem egy kötelesség következménye (Die Portalmilitz kann nicht Pflicht genannt werden, sie ist Folge oder Resultat der Pflicht, folglich eine verschiedene Idee 20 ). Mi következik ebből? Az, hogy a portális katona állítása ugyanolyan jellegű teher, mint a személyes felkelés: alkalmi. E terhek jogi természetéből adódóan, ha egy nemes soha nem állít portális katonát (mert uralkodója nem kéri tőle), éppúgy nem követ el alkotmányos mulasztást, mint ha soha nem vesz részt személyesen hazája védelmében (mert nem kerül sor felkelés hirdetésére). 21 Kovachich szerint ugyanis, ismétlem, a portális katonaság állítása nem kötelesség, hanem egy kötelesség következménye (éppúgy, mint a személyes felkelés). Az állandó katonaság felállításáról szóló törvénycikk vonatkozó részének értelmezésében tehát az országgyűlések és Kovachich ugyanarra a végeredményre jutottak: Piringer tévedett, amikor az 1715:8. törvénycikk alapján a nemesség megadóztatásának lehetőségét és követelményét vetette fel. A nemességnek azonban nem voltak érvei Piringerrel szemben. Az érveket tudós barátja, Kovachich szolgáltatta, bebizonyítva, hogy a nemesség által alkotott törvények betűit nehéz alkotói ellen fordítani. A nemességnek nem azért nem kell katonát állítania, mert e kötelességét eltörölték volna, hanem azért nem, mert az intézmény úgy volt megalkotva, hogy de facto nyugodtan mellőzhette. 22 18 Uo. 132., 194. Itt utalok arra, hogy Kovachich cáfolta azt, hogy a portális teher a nemesi birtokhoz kötődne, és kétségessé tenné a ne onus quoquo modo fundo inhaereat elvének érvényességét, amit Piringer vallott, jóllehet ő is tudta, hogy a katonaállítás alapja nem a birtok, hanem a jobbágyok, jobbágyházak, jobbágyporták száma volt. 19 Uo. 195. Borosy András szerint az állandó katona tartását először az 1555-ös országgyűlés rendelte el. A cél a portális katonaság korszerűsítése volt azáltal, hogy annak egy részét állandó jellegűvé alakították. Az intézmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. (Borosy András: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben. Bp., 1971. 82. skk.) A Kovachich által más összefüggésben említett Lakits György Zsigmond nem vizsgálta külön, mikor jött létre az állandó katonaság intézménye, de ő is az 1555-ös országgyűlést említette, mint a legkorábbit, amelyen foglalkoztak vele. Lakits György Zsigmond: Staatsrecht von Ungarn. (Magyar Országos Levéltár, I. 30. Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok: Kabinettsarchiv, Izdenczy József hagyatéka. 1083.) 20 Kovachich: Freymüthige Anmerkungen, 130. skk. 21 Hogy a gondolatmenet még bonyolultabb legyen, Kovachich szerint a nemesség 1715 után állított portális katonát, például 1741-ben. Piringer szerint 1715 után nem került sor erre, s véleményem szerint neki van igaza. 1741-ben a nemesek a nádori porták alapján valóban maguk is állítottak katonát, de annak feltételei a vállalást segéllyé minősítik, ami nem azonos a telekkatona-állítás korábbi formájával. 22 A Kovachich-Piringer vitához részletesebben 1. Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről. Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1-2. sz. 105-133.
