Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - POÓR JÁNOS: Egy törvénycikk értelmezéséhez

POÓR JÁNOS Egy törvénycikk értelmezéséhez Az 1715:8. törvénycikk létrejöttéről szóló tanulmányában Szabó Dezső leszögezi: „Az állandó hadsereget beczikkelyező törvény egész sereg kétséget hagy maga után és később maga az országgyűlés bizottsága jelentette ki, hogy az egész 'articulus kissé rejtett értelmű', és innét van, hogy bizonyos dolgokat később bele lehetett magyarázni, vagy épen azért, mert a törvény nem szólt róluk, lehetett mellőzni. Amikor később viták folytak a nemzet kötelességei felől, az 1715:VIII. t.-cz. volt az, a mely irodalmi harczot teremtett épen ezért, mert nem világos."

1 A szóban forgó törvénycikk szerint a nemesek és mindazok, akiket a törvények Magyarországon ez elnevezés alatt összefoglalnak, kötelesek katonáskodni az ország védelmére, azaz kötelesek személyesen felkelni és bandériumaikat kiállítani. Ezt az uralkodó, valahányszor szükségesnek ítéli, az erre nézve alkotott törvények értelmében a továbbiakban is megkövetelheti. Mivel azonban a hagyományos módon az országot nem lehet megvédeni, ezért magyarokból és külföldiekből álló rendes katonaságot (regulato militia) kell felállítani. Ennek fenntartására adók és segélyek (contributio, subsidium) szükségesek, amelyekről a karokkal és rendekkel országgyűlésen kell dönteni, amely az adók és segélyek ügyében egyébként is illetékes. Abban az esetben, ha „véletlen ellenséges betörés rendkívüli esete merülne fel, vagy a változó s előre nem látható rögtönös háború tekintete az ilyen fontos ügy tárgyalásának rendes módozatát s alakját nem engedné", akkor az országon belül concursusX kell összehívni: a nádort, az ország prímását, a főpapokat, bárókat, a királyi táblát, a megyei és a városi követeket, minél nagyobb számban (de nem az egész országgyűlést). A concursus megvizsgálja a „véletlen szükség okát", s ha indokoltnak tartja, akkor határozatot hoz az adókivetés dolgában (de az ország egyéb ügyeiben nem). Szabó Dezső kimerítő részletességgel és alapossággal taglalta e törvénycikk előtörténetét, a cikkely és a kapcsolódó tárgyak 1708/1712-1715-ös, 1722-1723-as országgyűlési vitáit, a két országgyűlés közötti történéseket stb., s emellett több, elvi jelentőségű észrevételt fűzött hozzá. Véleménye szerint a törvénycikk katonai tekintetben nem jelentett gyökeres változást. Az állandó hadsereget ugyanis nem kellett felállítani Magyarországon, mert már létezett, s az új cikkely csak törvényesített egy meglevő intézményt.

2 Az „új" intézmény csak részben került az ország ellenőrzése alá. A törvény ugyanis csak az adófelajánlás jogát hagyta meg a „nemzetnek".

3 A király azonban nemcsak katonai, hanem pénzügyi téren sem függött feltétlenül az országgyűléstől, mert adóról és adóemelésről a concursusok is dönthettek.

4 Nem világosak továbbá azok a hadügyi kötelezettségek, amelyeket a cikkely a nemesség számára előírt/meghagyott, mert, mint láttuk, az „articulus kissé rejtett értelmű". Ezért folyhattak róla később viták, amelyeket Szabó Dezső csak jelzett.

5 Az alábbiakban vázlatosan egy ilyen vitáról lesz szó, pontosabban, a nemesi kötelezettségek három különböző értelmezéséről, mintegy 100 évvel a törvénycikk megszületése után. A nemesi álláspont, amelyet az 1800-as évek országgyűlési megnyilvánulásai alapján lehet 1 Szabó Dezső: Az állandó hadsereg beczikkelyezésének története III. Károly korában. Hadtörténelmi Közlemények, 11. (1910) 23-51., 349-387., 549-587. itt: 552. 2 Szabó: Az állandó hadsereg, i. m. 552., 576. 3 Szabó: Az állandó hadsereg, i. m. 48. 4 Szabó: Az állandó hadsereg, i. m. 563. A concursusokról és arról, hogy a concursusok túlléptek az 1715:8. törvénycikkben megszabott jogaikon, és nem csak - az annak 3. paragrafusában jelölt - rendkívüli esetekben ajánlottak meg adót 1. Szíjártó István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés, 1708-1792. Bp., 2003. (kézirat). Az országgyűlés adóügyi tárgyalásairól 1. Kalmár János: Akontribúció kérdése az 1714. évi országgyűlésen. In: Unger Mátyás Emlékkönyv. Szerk. E. Kovács Péter, Kalmár János, V. Molnár László. Bp., 1991. 173-181. 5 Szabó: Az állandó hadsereg, i. m. 552-556.