Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - SZÖGI LÁSZLÓ: Akadémiák a Balti tenger mentén. Magyarországi diákok lengyelországi és a baltikumi egyetemeken és akadémiai gimnáziumokban (1526-1789)
- még kilenc található a 46-os listán, de lehet, hogy számuk növekedne, ha bizonyos beiratkozókat a Szepességen belül még pontosabban tudnánk azonosítani. A hallgatóság regionális, nemzetiségi összetétele A magyarországi felsőoktatás- és művelődéstörténet szempontjából egyaránt fontos kérdés annak vizsgálata, hogy kik vettek részt a külföldi egyetemjárasban, s a soknemzetiségű Magyarország egyes etnikumai milyen arányban küldték gyermekeiket az európai kulturális és tudományos központokba ismereteket, sőt tudományos fokozatot szerezni. Ez a kérdés természetesen a mai Közép-Európa valamennyi országának történetírását foglalkoztatja, hiszen saját nemzeti értelmiségük kialakulásának fontos kérdésével függ össze. 21 Már egyik korábbi, a 19. századi peregrináció tendenciáit elemző vizsgálatunk közlésekor is kifejtettük azt a nézetünket, hogy a külföldön tanult diákok nemzetiségi hovatartozását még 1789 után is rendkívül nehéz meghatározni, mivel erre nézve a források nem adnak egyértelmű információkat, jóllehet a 19. századi forrásanyag esetenként bővebb a most rendelkezésünkre állónál. 22 A kutatás során használt egyetemi és akadémiai forrásokban már a 16-18. században is legtöbbször feljegyeztek valamilyen adatot a hallgatók származásáról, földrajzi vagy nemzeti hovatartozásáról. Mostani gyűjtésünkben a beiratkozok több mint 77%-ánál tudtunk valamilyen adatot beírni a nemzetiség elnevezést viselő rovatba. Az adatot mindig az eredeti forrásból vettük, s szükség esetén egységesítettük. Amennyiben egy személy esetében több ilyen adat állt rendelkezésre, pl. transylvanus-saxo, transylvanusungarus vagy transylvanus-siculus, akkor mindig az utóbbi, több információt tartalmazó adat került a nemzetiség rovatba, hiszen ilyen esetekben egyértelműen erről van szó. Ezeknél a hallgatóknál az első adat inkább a földrajzi származásra utal, oda is jegyeztük be. Minden esetben igyekeztünk minden adatot feljegyezni és lehetőség szerint a legjellemzőbbet írni a megfelelő rovatba. Korszakunkban a forrásokban szereplő adatok kisebbik része valóban nemzetiségi hovatartozást jelöl. A siculus, saxo, illiricus, germanus, dalmata, slavus, croata stb. kifejezések valóban meghatározzák a beiratkozó hallgató etnikai hovatartozását. A transylvanus-hungarus esetben is bizonyosak lehetünk abban, hogy a külföldre eljutott diák erdélyi magyarnak vallotta magát. A scepusius, scepus kifejezés már nem ennyire egyértelmű, mert annyi bizonyos ugyan, hogy a hallgató a Szepességből származik, de ezen belül mai értelemben vett nemzetisége aligha határozható meg. A nevekből határozott következtetéseket nem lehet levonni, már csak azért sem, mert a 16. század végéig, sőt a 17. század közepéig még divatos - humanista szokás szerint — a családnevek latinosított változatának használata. A legnagyobb gondban mégis a három leggyakoribb elnevezéssel voltunk. A transylvanus kifejezés korszakunkban földrajzi, illetve állami hovatartozást is jelent, azt, hogy a hallgató az Erdélyi Fejedelemségből érkezett az adott akadémiára vagy egyetemre. Egyéb adatokból, elsősorban a származási helyből és a név jellegéből, esetenként az apa foglalkozásából Erdély esetében viszonylag nagy pontossággal meghatározható, hogy erdélyi szászról vagy magyarról van-e szó. Nehezebb azonban a helyzetünk a pannonius, illetve a hungarus, ungarus kifejezések esetében. A pannonius kifejezés 118 esetben fordul elő az adattárban: először 1579-ben, utoljára 1729ben. Esetünkben jellegzetesen a 17. században használatos kifejezés, hiszen 1694 után már csak három, kivételnek számító esetben fordul elő. Ha a pannonius meghatározást használók földrajzi származását vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy egy soproni és két sárvári beiratkozó kivételével valamennyien a Felvidékről származnak. Mégsem tudunk nemzetiségi hovatartozásukról bármi biztosat mondani, hiszen magyar és német hangzású nevüek ugyanúgy találhatók közöttük, mint 21 A 15-16. századra vonatkozólag alapvető iránymutatást ad: Klaniczay Tibor: Hungária és Pannónia a reneszánsz korban. In: Uő.: Stílus, nemzet és civilizáció. Bp., 2001. 70-92. 22 Ld.: Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Bp., 2001. 55-58.
