Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - SAHIN-TÓTH PÉTER: Egy lotaringiai nemes a „hosszú török háborúban": Georges Bayer de Boppard
költségeit megtérítik. Erre azonban nem vagy csak részben került sor. 28 Boppard csapatai Sarralbe és Sarreguemines városokban és környékükön, a báró birtokai közelében gyülekeztek, 29 majd útnak indultak a Dunához. 30 Alphonse de Rambervillers lotaringiai kisnemes, a metzi püspökség tisztviselője, a katolikus ügy és a „pogányok elleni harc" elkötelezett híve emelkedett hangú alkalmi költeményben búcsúztatta honfitársait, a „Magyarországra a török ellen induló önfeláldozó urakat, nemeseket és katonákat". Nagyfokú realitásérzékről tanúskodik viszont, hogy a „dicső és szent háborúba tartó hősöket" arra intette: tartsák maguktól távol a „gyalázatos kéjelgést, a hírvágyat, a torkosságot, az egeket is elsápasztó [istenjkáromlást, a hiú becsvágyat, a barbár veszekedést, a kapzsi fosztogatást és főleg a szegény szükséget szenvedő nép nyomorgatását", mert csak így lesznek képesek szent küldetésüket teljesíteni. 31 Június közepére Schönberg, majd júliusban Boppard katonái is megérkeztek Bécsbe, illetve tovább is indultak Miksa főherceg óvári táborába Vaubecourt alezredes 32 parancsnoksága alatt. Rossz ellátásuk miatt azonban zendülés tört ki soraikban. Ennek lecsendesítése után újabb mustrán estek át. 33 Az 500 lotaringiai lovas Hugne 34 Rittmeister vezetéséveljúnius közepére szintén megérkezett Bécsbe, Miksa főhercegnek augusztus 9-én mégis sürgetnie kellett a Haditanácsot, hogy azonnal küldje őket táborába. 35 A lotaringiai katonaság mindenesetre derekasan kivette részét Pápa ostromából és visszafoglalásából (1597. augusztus 13-20.), 36 majd a császári sereggel Győr alá vonult. A kulcsfontosságú város szeptember 9-e és október 3-a között lezajlott ostroma azonban nem járt eredménnyel, mint ahogy az ezt követő őszi hadmozdulatok sem. 37 A hadjárat végeztével Boppard gyalogezredének maradékát, mintegy 1000 főt öt zászlóaljba osztva Komáromban helyezték téli szállásra. 38 Hugne lovasait két kompániába vonták össze, melyek összlétszáma nem haladta meg a 100 főt, majd hat „vallon" kompániával egyetemben a bányavárosokba küldték őket telelni. 39 Mind a 29 AD M-et-M B 2027, fol. 9 V . A külföldre induló, de Lotaringiában toborzott katonák eltartása újabb terhet jelentett a helyi lakosság számára. Németalföld irányában a hercegség hagyományosan felvonulási területnek számított a spanyol hadsereg számára (1. Parker. The Army, i. m. 55., 59., 61.), és 1594-től 1602-ig gyakorlatilag minden évben kisebbnagyobb létszámú katonaság vonult át Lotaringián Magyarország irányában. AD M-et-M, B 9213, fol. 68 v ; 1. még Hiegel: La châtellenie, 150. 30 ÖStA KA HKRWien Prot. Bd. 198 Exp., fol. 13 v (1597. június 18.), fol. 566 r (1597. július 4.). 31 L'adieu aux généreux seigneurs, gentil-hommes et soldats allans en Hongrie contre le Turc, en l'année 1597. In: Rambervillers, Alphonse de: Les dévots elancemens du Poète chrestien, etc. Pont-à-Mousson, 1603. 268-277. 32 ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 198 Exp., fol. 566 r ( 1597. július 4.) Vaubecourt-ról 1. a 41. jegyzetet. 33 ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 198 Exp., fol. 338 v (1597. július 23.) 34 Minden valószínűség szerint vagy a „Hugne kapitány" néven is említett Jean de Housse-ról, vagy fiáról, Charles Claude de Housse-ról van szó. A Housse családot feltehetően rokoni szálak fűzték Georges Bayer de Boppard-hoz. Boppard anyjának (Marie de Malberg) és Jean de Housse feleségének (Lucrèce de Sainte-Marie de Malberg) családi neve ugyanis megegyezik. Jeantin, M: Manuel de la Meuse. Histoire de Montmédy et des localités meusiennes de l'ancien comté de Chiny. II. Nancy, 1861-1863. 795., 848-854. Hugne kapitány egyébként 1599 januárjában megörökölte Boppard ezredesi tisztét. Heischmann: Die Anfange, i. m. 248. ; ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 203 Registratur (a továbbiakban: Reg.), fol. 276 v , 31 7 V ( 1599. február 23.), 348 v ( 1599. július 10.); ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 202 Exp., fol. 1 57 r ( 1599. július 5-e előtt). L. még: De Rosières Chaudenay: Histoire de Lorraine et des choses mémorables advenues en France, Germanie, Hongrie ... etc. durant 63 années du règne de Charles III, duc de Lorraine. 1630. Bibliothèque municipale de Nancy (a továbbiakban: Bm Nancy) Manuscrit (a továbbiakban: ms.) 152, fol. 770. 35 ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 198 Exp., fol. 580 r ( 1597. augusztus 9.) L. még Pálffy Géza: A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete 1597-1997. Pápa, 1997. 56-58. (A továbbiakban: Pálffy: A pápai vár felszabadítása) 36 Pápa bevételekor a vár parancsnoka, Szemender pasa fia a lotaringiaiak fogságába esett, akik hercegüknek adták ajándékba a gyermeket. A Károly herceg és fia, Henrik által a keresztvíz alá tartott, ezért Károly Henrik névre keresztelt fiú később kamarási címet és évi 420 frankos járadékot kapott II. Henriktől. II. Henrik pátense. Nancy, 1611. január 4. AD M-et-M B 5199, fol. n. (másolat). A pápai ostrom részletes leírása: Pálffy: A pápai vár felszabadítása, i. m. 65-75. 37 Tóth Sándor László: A vác-verőcei csata. 1597. november 2-9. Hadtörténelmi Közlemények, 102/1. (1989) 14-33. 38 Heischmann: Die Anfange, i. m. 247. 39 ÖStA KA AFA 1590/12/2, fol. 566-568 (tévesen besorolt irat: valójában a „németalföldi, lotaringiai, vallon és francia" csapatokhoz kiküldött császári biztosok 1597 végén kelt jelentéséről van szó). ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 200 Exp., fol. 488 v (1598. február 25.)
