Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - DOBROVITS MIHÁLY: Az ongini felirat értelmezésének kérdéséhez

DOBROVITS MIHÁLY Az ongini felirat értelmezésének kérdéséhez A régi Belső-Ázsia történetének egyedülálló forrásai a türk rovásfeliratok. Ezek az első olyan rendszeres írásbeli emlékek, amelyek egy belsőázsiai birodalom saját történeti emlékezetét őrzik, a birodalom saját nyelvén elbeszélve. Tonjukuk felirata (T) és az orchoni feliratok (I. Kül tegin felirata, II. Bilge kagán felirata) mellett kevesebb szó esik a kisebb rovásfeliratos emlékekről. Ezek egyikének szenteljük ezt az írást. A mongóliai Ongi-folyó (mongolul Ongiin gol, ótörökül Kök Örj) egyik mellékfolyója mentén 1891-ben felfedezett emlék pontos értése számos adattal pontosíthatja a második türk Kaganátus történetéről való ismereteinket. Az azóta nagyrészt elpusztult, csak korábbi pacskolatok és kiadások alapján ismert felirat lelőhelye az északi szélesség 46°, a keleti hosszúság 102° metszéspontjától kissé északkeletre található, mintegy 160 km-nyire délre az orchoni feliratoktól és Tonjukuk feliratától mintegy 400 km-re nyugat - délnyugati irányban. A feliratot először Radloff közölte,

1 később kiadta Hüseyin Namik Orkun is.

2 Ezt követte Malov kiadása.

3 A felirat szövegét legpontosabb kiadója, Sir Gerard Clauson nyomán tekinthetjük át, ezt a kiadást Talât Tekinével vetettük össze.

4 Legutóbb a szöveget a mongol Bold adta ki.

5 A szöveg állapotáról többen tettek hasznos megjegyzéseket, így pl. a lengyel Edward Tryjarski, a japán Ösawa Takashi.

6 Végezetül a szöveg értelmezését legutóbb az orosz Vojtov és e sorok szerzője kísérelte meg.

7 A felirat datálásával foglalkozott a német Volker Rybatzki is.

8 A szöveget a türk arisztokrácia s azon belül is a karizmatikus klán szerepét betöltő A-si-na nemzetség valamely előkelő tagja nevében állíttathatták: Bilgä ïsbara Tamyan tarqan, akinek atyja az El-etmis yabyu, fivére pedig az ïsbara tamyan cor, majd később yabyu címet viselte. E címek közül a yabyu kifejezetten csak az uralkodóház tagjainak címe volt, a cor cím pedig törzsfői rangot jelentett. Az A-si-na nemzetség tamgája jól kivehető a felirat Radloff által közölt pacskolatain. Maga a felirat 12 fősorból áll, és ezt egészíti ki hét melléksor. Maga a textus négy szövegrészre osztható. 1. Apreambulum: 1-3. sorok. (Végük hiányzik.) äcümiz apamïz yamï qayan tört bulurjuy etmis yï'ymïs [y]aymïs basmïs. ol qan yoq boltuqta kisrä [el] yitmis ïcyïnmïs q...r' Ősünk, Yam'i kagán összegyűjtötte a négy világtáj [népeit] és szétszórta és eltaposta [az ellenszegülőket]. Amikor az a kán meghalt, a birodalom pusztulásnak indult. ' Wilhelm Radloff. Atlas der Alterthümer der Mongolei I. Sanktpetersburg, 1892. XXVI.; Uő: Atlas der Alterthümer der Mongolei. III. Sanktpetersburg, 1896. LXXXIII.; Uő: Die alttürkischen Inschrften der Mongolei. Sanktpetersburg, 1895. 243-245. 2 Hüseyin Namtk Orkun: Eski Türk yazitlan [Régi türk feliratok]. I. Istanbul, 1938. 127-132. (repr. Ankara, 1986) 3 Sz. G. Malov: FlaMflTHHKn .apeBHeTiopKCKOH nncbMeHHOCTH MoHro;iHH H KnprH3Hn. Moszkva-Leningrád. 1959. 7-11. 4 Gerard Clauson: The Ongin Inscription. Journal of the Royal Asiatic Society, 1957. 178-192.; Talât Tekin: The Grammar of Orkhon Turkic. Bloomington, 1968. 255-256. 5 L. Bold: OpxoH ÖHHTHHH aypcraji [Az orchoni írás emlékei]. II, Ulaanbaatar, 2000. 86-131. 6 Edward Tryjarski: The Recent State of Preservation of Old Turkic Relicts in Mongolia and the Need for their Coservation. Ural-Altaische Jahrbücher, 38. (1966) 166-168.; Takashi Ösawa: Mogolistan'daki Eski TürkAnit ve Yazitlar Üzerine Yeni Arastirmalar [Újabb kutatások a mongóliai régi türk emlékekről és feliratokról]. Türk Dilieri Arastirmalari, 10. (2000) 197-199. 7 V. E. Vojtov: OHTHHCKHH naMHTHHK, npoöneMbi KyjnypoBe.flHecKOH nHTepnpeTau.nn, CoBeTCKas TropKOJiorna. 1989/3., 34-50.; Dobrovits, Mihály: Ongin yazitini tahlile bir deneme [Kísérlet az ongini felirat elemzésére]. Türk Dili Arastirmalan Yilhgi - Belleten 2000, 147-150. 8 Volker Rybatzki: The Titles of the Türk and Uigur Rulers in the Old Turkic Inscriptions. Central Asiatic Journal, 44. (2000) 209-213.