Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SZENDE KATALIN: Parva cum laude: Humanisták a késő középkori magyar városokról

szert. A városfalak mellett egyes épületek értékes építőanyagát emelték ki, különösen azokét, amelyek a királyi család tagjaihoz vagy valamely más nevezetes személyiséghez kapcsolódtak. A papi rendet képviselő szerzők, mint például Ransanus és Oláh, érthető módon nagy figyelmet szenteltek az egyházi hierarchia képviselőivel vagy a helyi vonatkozású szentekkel és ereklyékkel összefüggő építményeknek is. A városfalak kiemelt említése ugyanakkor felveti azt a kérdést, hogy a Magyarországot leíró szerzők hogyan vélekedtek az erődítés nélküli városokról, illetve mezővárosokról, amelyek sorába a központi funkciót ellátó települések döntő többsége tartozott.

20 Az ezekre vonatkozó leírások öszszegyűjtése és elemzése külön tanulmány tárgyát kell, hogy képezze. Miért bántak csínján a humanisták a magyar városok dicséretével? Az eddigiekben mindvégig csak országleírások keretébe ágyazott, többnyire rövid városleírásokkal foglalkoztunk. Mindössze ez az, ami Magyarországról rendelkezésünkre áll. A klasszikus „városdicséretek" ugyanis, amelyeket legtöbbször az adott város lakói - többnyire a vezető elit tagjai - fogalmaztak meg vagy adtak rá megbízást, hasonlóan az aprólékos leírásokhoz és a városi krónikákhoz, a 16. század vége, illetve a 17. század eleje előtt nem találhatók meg. Vajon miért? A részletes és lelkes leírások hiánya különösen azoknál a szerzőknél feltűnő, akik számára ez a műfaj nyilvánvalóan ismert volt, hiszen más területekre vonatkozóan alkalmazták. Antonio Bonfini például, aki a magyar történelemről írott nagyszabású munkájába hosszú és részletgazdag dicsérő leírást illesztett Bécs városáról,

21 semmi hasonlót nem írt sem Budáról, sem az ország bármely más településéről. Bécs (és Bécsújhely) dicséretének jóval rövidebb változatát beillesztette krónikája utolsó fejezetébe Thuróczy János is,

22 akinél ez a rész a viszonylag csekély számú humanista stíluselem közé tartozik.

23 A két laudatio közös forrásra: Aeneas Silvius Piccolomini Bécs-leírására megy vissza.

24 Nem annyira szó szerinti átvételről van szó - Bonfini például más részleteket emel ki a polgárházak helyiségeinek leírásánál -, mint inkább arról, hogy a későbbi II. Pius pápa irodalmi hagyományt teremtett, amelyet művelt szerzőnek nem volt illő figyelmen kívül hagynia. Piccolomini hatása mellett természetesen mindkét történetírónál konkrét politikai célzata is volt Bécs dicséretének: a legyőzött ellenfél felmagasztalásával Mátyás diadalát is fényesebbnek tüntethették fel. Ez azonban nem zárná ki, sőt még inkább indokolttá tette volna azt, hogy az uralkodó anyaországának városait is dicsérő jelzőkkel lássák el. A városok prosperitásának és a király (illetve országa) dicsőségének összekapcsolása évszázadok óta ismert toposza volt a városi kiváltságlevelek megszövegezésének, legfőképpen az arengáknak. Ez a motívum éppen Mátyás alatt élte reneszánszát,

25 akinek kancelláriája egyebek mellett Kolozsvár 1470-es privilégiumában így fogalmazott: „cum civitates eo magis fovende sint, quo in eis decor simul et utilitas regni posita videatur".

26 Lehet, hogy az itáliai Bonfini Mátyás király palotájának új épületein kívül semmi dicséretre méltót nem talált Budán vagy más magyar városokban? Ez a megállapítás az épületek külsejére és lakóik viselkedésére egyaránt vonatkozhat. Az osztrák tartományokkal ellentétben, ahol „ad mu20 Vö. Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. (Dél-Alföldi Évszázadok 14.) Szeged, 2000. 21 Bonfini: Decades. Decas IV. Liber V. 28-61. (Tomus IV. 82-84.) L. még Hundsbichler: Stadtbegriff, i. m. 123. 22 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. Textus. Eds. Elisabeth Galántai et Julius Kristó. Bp., 1985. 291-292. 23 Kristó: Historiográfia, i. m. 113-114. Mályusz Elemér részletes kommentárja (Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. II. Commentarii 2. Ab anno 1301 usque ad annum 1487. Composuit Elemér Mályusz. Bp., 1988. 432.) nem tér ki ennek a szakasznak a stilisztikai jelentőségére és szövegpárhuzamaira. 24 Rudolf Wölkau (Hg.): Der Briefwechsel des Eneas Silvius Piccolomini 1. (Fontes Rerum Austriacarum 2. Abt. 61/62.) Wien, 1909. ep. 27. 80-84. 25 Kubinyi András: A királyi várospolitika tükröződése a magyar királyi oklevelek arengáiban. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Székely György. Bp., 1984. 275-292. (A továbbiakban: Kubinyi: Arengák) 26 Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez. I. Buda, 1870. 234.