Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SZENDE KATALIN: Parva cum laude: Humanisták a késő középkori magyar városokról

nienda protegendaque oppida nullum genus hominum edoctius inveniatur" és „rusticitas omnis est exacta, quando pagani quoque urhanam vitám et luxum servant"

21 (az urhana vita elsősorban civilizált, kifinomult életmódot jelent ebben az összefüggésben), a magyar uralkodó Bonfini szerint saját hazájában erős ellenállásba ütközött, amikor az urbanitast el akarta terjeszteni. Ennek ellenére a városok kritikájával még kevésbé találkozunk a ránk maradt forrásanyagban, mint leírásukkal vagy dicséretükkel. Lehet, hogy a szerzők, akik szinte mindnyájan valamilyen kapcsolatban álltak a királyi udvarral, inkább hallgattak, ha nem tudtak valami különlegeset mondani a városokról? Vagy máshol (is) kell keresnünk a magyarázatot? Az információk beszerzését kétségtelenül megnehezítették a nyelvi problémák. Több utazó vagy a királyi udvarban hosszabb-rövidebb időt eltöltő vendég sajnálkozott amiatt, hogy az ország nyelvét nem értették. A legvilágosabban talán Pierre Choque, a II. Ulászló király jegyesét, Candale-i Annát Budára kísérő francia lovag fogalmazott hazaküldött jelentésében: „De mivel nyelvük idegen előttem, nem ismerkedhettem meg úgy az ország viszonyaival, mintha nyelvüket értettem volna. Máskor majd jobban fogok igyekezni..."

28 A probléma gyökerét azonban máshol kell keresnünk, és ez nemcsak a külföldi látogatókat, hanem a historikusokat és a leírások készítőit is érintette. A magyar történetírás jellegzetes vonása volt, már mielőtt a humanisták és szellemi hatásuk elérte az országot, hogy elsősorban a királyok cselekedeteivel és az ország egészének sorsával összefüggő eseményekkel foglalkozott. Más társadalmi csoportok vagy kisebb közösségek történetének bemutatása (vonatkozik ez a városok mellett a szerzetesrendekre, püspökségekre, főúri családokra vagy nemesi klánokra is) szinte teljesen hiányzik.

29 Városi krónikák csak a 16. századból, annak is inkább a közepe utánról maradtak ránk, és azok is csak részben tárgyalnak helyi eseményeket - a regionális vagy országos történések legalább akkora hangsúlyt kaptak.

30 Emellett inkább annalisztikus feljegyzéseket készítettek, amelyek nem is könyv alakban, hanem a templomok falaira írva álltak az olvasni tudó lakosság rendelkezésére. Ilyenekre Lőcséről

31 és a 16. század második feléből Brassóból, Nagyszebenből, Segesvárról és Ecelről vannak adataink.

32 A Mohács előtti időből származó városi krónikák csekély súlya összefüggésbe állítható a részletes városleírások és -dicséretek hiányával. Mindezekhez a műfajokhoz említésre méltó események és dicséretre méltó épületek mellett szükség volt megbízóra és közönségre, akik a megírt műveket olvasni és értékelni tudták, szűkebb körben vagy nyilvánosan megvitathatták, és nem utolsósorban meg tudták fizetni. Ilyen közönség a magyarországi városokban a jelek szerint a 16. század közepe előtt nem létezett. További jellegzetességként kiemelhetjük, hogy még ha bizonyos városokat dicsérő jelzőkkel illettek is leíróik, ez az elismerés hajdani hímevükre és nem korabeli állapotukra vonatkozott. Ez a szemléletmód - amely az újabb cseh kutatások szerint Közép-Európa más területeire is jellemző volt

33 - jól illett a Magyarországon működő humanisták stílusához. Ok ugyanis, amint abból Pécs példáján ízelítőt kaptunk, az egyes városok (gyakran kitalált) antik elődeit sokkal nagyobb figyelemben részesítették, mint saját koruk településeit. Oláh Miklósnál más szempontból fontos az időeltolódás. Az általa bemutatott kép sem 27 Bonfini: Decades. Decas IV. Liber IV. 186., 193. (Tomus IV. 79-80.) 28 Szamota: Régi utazások, i. m. 145-146. 29 Kristó: Historiográfia, i. m. 126. 30 Szegedi Edit: A városi történetírás kezdetei Brassóban. In: Erdélyi várostörténeti tanulmányok. Szerk. Pál Judit - Fleisz János. Csíkszereda, 2001. 98-118. (a továbbiakban: Szegedi: Brassó) 31 Kubinyi András: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyararszágon. (METEM Könyvek, 22) Bp., 1999. 205., 45. j. A legrészletesebb, 23 évet felölelő (1515-1537) városi történeti feljegyzéssorozat a Lőcsén élt, de konstanzi származású Konrád Sperfogel Diariuma, 758 oldal terjedelemben. A szöveg mindmáig kiadatlan. Vö. Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv. Összeállította Hain Gáspár. Szerk. Véber Károly. Bp., 1988. 509. 1. j. 32 Szegedi: Brassó, i. m. 101-106., 114-115. 33 Lucie Dolezalová: Lack of Self-Praise: A Search for Laudes Urbium in Medieval Czech Lands. In: Medieum Aevum Quotidianum 47. Krems, 2003. 33-43., kül. 42-43.